Akinek előzetesen elmondtam, hogy Albániába készülünk, teljesen ledöbbent. Volt aki a maffiától féltett, volt aki a szegénység látványától. Hát igazából egyikkel sem találkoztunk.

Találkoztunk viszont a  vendégszeretettel, a jóindulattal, szerénységgel és csodálatos tájakkal. A 3300 km-es út során bepillantottunk egy gyorsan fejlődő, de  alig ismert ország életébe. A tengerparton épülő szállodák tucatjai vannak minden városban, a hotelekben minőségi a berendezés és az ellátás. Hihetetlen az emberek segítőkészsége, kedvessége, amit lépten-nyomon tapasztaltunk. Csak ajánlani tudom, hogy ha valakiben van egy csöpp kalandvágy és kicsit hátat akar fordítani a "tucat" nyaralásoknak, fedezze fel magának Albániát, mielőtt még elözönlik a turisták.

Az utak változatosak, ami azt jelenti, hogy az autópályától az egysávos foltozott-gödrösig minden jócskán megtalálható. Azok a bizonyos egysávos-gödrösök szerpentinként kanyarognak fel a hegygerincekre, aztán le a völgyekbe úgy, hogy nincs 50 méter egyenes szakasz rajtuk.  Mi is végigjártunk egy ilyen több mint 100 km-es szakaszt, csaknem egész napos út volt, persze a sok fényképezési pihenő miatt :)) A látvány és a szerzett élmények viszont az izgalmakért is kárpótoltak. 

Pár képpel szeretném bemutatni Albánia megismert arcait.

Talp-téma

A korábban megmutatott kunkori orrú mamusznál boszorkányöltéssel varrtam fel a sertésbőr talpat, amit először kb. centinként körbelyukasztgattam, bőrlyukasztóval. Utána gombostűvel próbáltam némileg a megfelelő helyen rögzíteni és a cipőkellékesnél vett viaszolt madzaggal végigvarrogattam. A kanyaroknál kellett jobban figyelni az egyenletes "hullámzásra", ahol nem túl jól sikerült, ott pici kúpos fogóval utólag remekül lehetett igazgatni a madzagot, ill. a bőrt hullámzóra kihúzni.

A ragasztott talphoz vettem ilyen talpgumi-szerűséget, amit ollóval papírsablon mentén remekül tudtam vágni. A sarokhoz külön szabtam egy darabkát. A ragasztó szintén a cipőkellékestől származik, nem tudom a nevét, sárga, olyan sűrű, mint a méz és észveszejtő a szaga. A cipész ismerősöm szerint Palmatext jobb erre a célra, hát majd legközelebb kipróbálom.

A kész talpat meg kellett körben csiszolgatni. Én egy motoros köszörűt használtam, amit nem erre a célra találtak ki. Hm. Kicsit azért lehetett vele finomítani a vágás nyomokat. De porzott a gumi (szájmaszk is kellett), és itt-ott bele is szaladt a gyorsan forgó köszörűkő. Meg az ujjaimra is igencsak vigyázni kellett. Azt javaslom, ha valaki ragaszkodik ehhez a talp féleséghez, menjen el egy cipészhez, aki biztos szívesen körbecsiszolja a talpat az erre való géppel.

A ragasztás és a csiszolás után a kaptafával együtt egy szétvágott harisnyanadrág szárral szorosan körbetekertem, ez volt a szorítója.

A végeredmény: a képen látható bordó mamuszt  magamnak csináltam, hogy végre kipróbálhassam, hogyan is működik. Szóval, kaptafa ide, kaptafa oda, bizony nagyobb lett a kelleténél (pedig a kaptafára száradáskor alig tudtam felhúzni), ami, ha zoknival veszem fel nyilván nem gond, meg hát szoba papucs, leffeghet egy kicsit a sarka :))

Persze, ha túl jól sikerült volna, nem sürgetne semmi, hogy nekifogjak egy újabbnak, így viszont már tudom, mit kell másképp csinálni :))

Itt van a következő kicsikém:

és egy részlete:

Kb. 27-28-as lehet, ki tudja?

Bár ezt is kaptafán csináltam és vékony gumitalppal láttam el, de a méret kissé bizonytalan. (Valakinek hordania kéne.)

A virágot előnemezből vágtam ki és belenemezeltem az anyagba, a végén pedig láncöltéssel díszítettem. A két levélszerűség külön van ráapplikálva. A leveleket varrtam és a varrás helyét pár szem üveggyönggyel tüntettem el.

Már elkészült végre egy rám való méretű mamusz is, alig várom, hogy nyűhessem - még szárad. Előljáróban annyit, hogy a mamuszkészítés mazochistáknak való :)

Újra itt vagyok.

Némi alkotói szünet után J most újult erővel fogtam ismét olyanba, amit még nem, vagy nem pont így csináltam. Karácsony környékén már készült két papucsom, bár befejezetlenek maradtak, mivel talpuk nem volt, vagyis volt, de „csak” nemezelve. A gazdáik így is szeretik és viselik is, de azért ez nem az igazi. Most sikerült kölcsönkapnom egy kedves ismerősömtől kaptafát, ami nagyon felvillanyozott és legott bele is fogtam a mamusz-projektbe. Persze inspirált a youtube-os videó is.

Először mutatom a képeket:

Hogyan készült?

Sajnos csak egy-két fotó készült, de igyekszem szóban pontosan leírni a menetrendet.

1. A gyapjút a szokásos módon tépve raktam ki, két rétegenként langyos, szappanos vízzel átnedvesítve. Itt még simogatás, dörzsölgetés nincs, csak a szélek igazgatása és a felesleg felitatása a hálón keresztül szivaccsal. Összesen nyolc réteg került mindkét oldalra, két rétegenként nedvesítve, átfordítva.
2. A kirakás után jöhet a simogatás, rezegtetés, finoman, nagyon lágyan, a felesleges víz felitatásával szükség szerint, persze mindkét oldalon. Itt még benne van a mamuszokban a sima karton sablon. Kicsit kényes átfordítani, de a víz kiitatása után (hogy ne legyen olyan nehéz), két kézzel megfogva egy gyors mozdulattal megoldható.
3. Középen szétvágtam a mamuszkát, szintén kényes lépés az ázott papírsablon eltávolítása, de jó szappanos kézzel a mamusz belsejében simogatva, nagyon óvatosan a sablon kiszedegethető.
4. Mivel már kívülről kapott egy jó adag simogatást, most egyből kifordítottam és a belsejét is megdolgoztam. Ebben a stádiumban nem kell forró vizet használni, elég a kellemes meleg víz és a szappan szükség szerinti használata. Ezt úgyis érzi az ember a kezével, mivel ha kevés a szappan, nem csúszik a kéz az anyagon.
5. Egy idő múlva (mennyi is? nem kell sok, mondjuk 2x10 perc), amikor már jól kapaszkodnak a gyapjúszálak, jött a kaptafa és a munka dandárja. Itt már a locsolólabdát használtam, a jó kis forró víz miatt és módszeresen, részenként simogattam, igazgattam a gyapjút a kaptafára. A kaptafát bevontam nejlonnal, nehogy baja legyen, ki tudja mit szólt volna a forró fürdőhöz.
6. Ez a munkafázis lábanként fél és egy óra közötti ideig tartott. Szóval itt meg kellett vele dolgozni rendesen. De mivel közben valamelyik bulvárműsort néztem/hallgattam, az idő elrepült, és lám, a mamuszka felvette a kaptafa formáját.
7. A nemez itt már rendesen összement, megvastagodott, jó tömör lett, itt volt az ideje a kivágás kivágásának. De csak óvatosan, mert a nemeznél nagyon csalóka ez a művelet, mivel minden vágás csak nagyobb lesz annál, amit szeretnénk, úgy hogy vigyázat. Kaptafa ki, irány a mosogatóm, ami szerencsére olyan csöpögtetővel van ellátva, mint az alant idézett youtube-os videón. A csöpögtető tálcán - ill. az egyik papucsnál az autóba való gumiszőnyegen -, még egy ideig gyúrtam, tömörítettem és folyamatosan ellenőriztem a kivágott részt, szükség esetén még utána vágtam.
8. Ezzel el is készült a mamusz, száradnia természetesen a kaptafán kellett.
9. A talp egy külön történet, azt majd máskor.

A hattyú kitűzőt csak azért tettem fel szólóban is, mert most napfényben tudtam fényképezni és ő az egyik kedvencem!

Amúgy meg itt állanak az újabb kitűzők fekete-fehérben, ami a gyúrástól szürkésbe hajlik és vörös-barnában, amivel kísérleteztem kicsit. Azonos színű szatén szalagot helyeztem a lapkámra átlósan pár centinként és vékony réteg gyapjúval fedtem be. Nagyon szépen csillan a fényben a szalag.

Ismét kitűzők, úgy hogy ne nagyon legyenek virágszerűek :)),  a pirosoknál  tüll felhasználásával. Mindegyik levélkékből áll és az összeállításnál forgattam őket ide-oda, amíg nem találtam jónak az összképet. A levélkéket nem egyenként nemezeltem, hanem készítettem egy két tenyérnyi lapot és a második, harmadik gyurkálás után vágtam őket formára, aztán jött a keményebb, hosszabb gyúrás.

A színek (mondanom sem kell) a valóságban kb. százszor szebbek, de hát a fotós tudásom...

Pont azon szenvedek, hogy fehéregyensúly állítgatás ide meg oda, nem vagyok képes az eredeti színeket visszaadni. Pl. a  háttér sem volt egy picit sem rózsaszín :((

Mini kalapok készültek az utóbbi időben. Úgy kezdődött, hogy találtam egy darab fekete tüllt és elkezdtem forgatni a kezemben, mit lehetne ebből kihozni, persze a nemezzel együtt. A kalapocskák kb. 15 cm átmérőjű kis barettek, amiket tollal, tüllel díszítettem. Nagyon jól el tudom képzelni kontyhoz, vagy szépen hátratűzött frizurához egy negyvenes évek beli derékban erősen szabott kiskosztümhöz vagy éppen egy koktélruhához. Én már nem fogom hordani :))), de egy fiatal, bevállalós hölgyön garantáltan ütős lenne.

Találtam egy érdekes videót. Ilyen egyszerű :)))

Kunst

Aki fázik, vacogjon,

Fújja körmét, topogjon,

Földig érő kucsmába,

Nyakig érő csizmába,

Burkolózzék bundába,

Bújjon be a dunyhába.

Üljön rá a kályhára,

Mindjárt megmelegszik.

(Kányádi Sándor: Aki fázik)

Pihenésként készítettem két kis kitűzőt, most lábatlanokat. A közepük két apró golyó, amit a végén elnyújtottam. Különösebb technikai nehézség nem volt ezekkel a kitűzőkkel, de éppen ezért jó volt játszani egy kicsit velük. A fehér különösen duci, jó sok rétegből raktam ki. Nagyon jó a tartásuk. Sikerült venni egész pici, két lyukú kitűző alapot, azt varrtam a hátuljukra.

Amikor gyúrtam a táskát, akkor jöttem rá, hogy a hátlapra egy réteggel kevesebbet tettem fel. A végeredményen ez nem látszik, de engem eléggé zavar. Ebben a táskában is van egy belső zseb, szépen sikerült a helyére illeszteni. A pántját úgy is fel lehet helyezni, hogy kívülről bújik át a lyukon és belül van megcsomózva (bár én személy szerint szeretem, ha egy nemeztáska nem akar pl. bőrtáskának látszani, és itt-ott lóg belőle valami :)))

Már tudom, mit fogok legközelebb másként csinálni: nem buborék fóliából fogom készíteni a sablont, hanem kartonból, és úgy tervezem felrakni a rétegeket, mint a papucsoknál. Hát majd meglátjuk :)))

Az előző erszények után felbátorodtam és nekiláttam az itt látható táskának, amit annyira  szórakoztató volt készíteni, hogy remélem még több is követ majd. Ez azért is jó lenne, mert hátha egyszer elkészítem a magam számára álmaim táskáját :)

Nemezeltem a belsejébe egy kis belső zsebet is (sikerült!). Hat réteg gyapjúból raktam ki, három sötétkék van belül, három égőpiros kívül. A legfelső pirosra nagyon vékony bordó hártyákat tettem, a piros tolakodását enyhíteni. A végeredményt a fotó sajnos nem adja vissza, mert a valóságban valami gyönyörű borvörös szín született, leheletnyi lilás beütéssel. Ez utóbbit az alapos gyúrás hatására előbújó sötétkék gyapjúszálak okozzák. A táska pántja akkora, hogy szépen vállra vehető.

Most is az történt, ami általában: elkészül az első valami és már azon gondolkodom, mit lehetne még változtatni színben, formában a következőkön. Így született ez a három kis erszény is. A sárgánál és a türkiznél gyapjú fonatot helyeztem díszítésként a lehajtós részre, amit simán ránemezeltem az alapra. Lehet látni, hogy a sárga erszénynél vékonykább volt a fonat, mint a türkiznél. Mind a kettőnek más a textúrája. Amikor már készen voltak, akkor találtam ki a záródást, mert nem akartam a szokásos golyóbissal megoldani. Két jó hosszú zsinórt nemezeltem. A felső számára egy pici, kb. fél centis lyukat vágtam az anyagba, az alsó pántot pedig megcsomóztam és néhány öltéssel rögzítettem. A csomó maga is megfogja a felső zsinórt, de ha az erszény jobban ki van tömve - és ez az ideális állapot :)  - akkor a csomó lábacskáit is át lehet emelni a stabilabb rögzítés érdekében.

Tiszta november van két nap óta. Reggel-este sűrű köd, szóval olyan nemszeretem idő, amikor a viszonylagos enyheség ellenére sincs az embernek (nekem) kedve kimozdulni a  lakásból. Ezért aztán nemezeltem. Olyasmit, amit kértek tőlem, tehát neki is kellett állnom. Készítettem 60 nemez gyöngyöt (sok-sok munka volt vele, de egy tévé van az asztalom végében, így  könnyebb volt a monotóniát áthidalni). Aztán telefonnak való szütyőkét, amiből - mivel belelendültem - hatot is készítettem, és egy sálat, ami csak most, vasárnap este lett kész, éppen szárad. A sál jó hosszú, mint a korábbiak, rojtokkal együtt 2 méter 30.

Ma délelőtt hegesztőpajzson át néztem a napfogyatkozást és nagyon szerettem volna megörökíteni, ezért a pajzsot a fényképezőgép lencséje elé téve lefotóztam. Az eredmény nem az, mint amit vártam, mert nagyon mást láttam én, és mást a gép. De a kép szép.

Gondoltam, magamnak is nemezelek egy pacsnit, mert jó lenne a használat során tesztelni. Ez sem volt kisebb munka, mint az első, ráadásul kevésbé vagyok elégedett vele. Leginkább azért, mert minden igyekezetem ellenére nem sikerült 38-as méretig "lemenni". A gyúrással és a forró vízzel nem volt baj (talán), inkább az lehetett a gond, hogy több réteget tettem fel, mint az előző papucsnál. Egy határ után nem akart kisebbedni. Vastagabb is, ezért a végső, kézben formázás is nehezebben ment. Végül is nem viselhetetlen, csak nem nekem (kb. 40-es lett).  :((

Ich wollte diese Pantoffeln für mich filzen, aber ich bin damit nicht zufrieden, weil sie wollten  nicht bis Grösse 38 krumpfen. Vielleicht habe ich zu viele Schichte aufgelegt (12 Schichten), oder das Walken war nicht genügend.