Aki fázik, vacogjon,

Fújja körmét, topogjon,

Földig érő kucsmába,

Nyakig érő csizmába,

Burkolózzék bundába,

Bújjon be a dunyhába.

Üljön rá a kályhára,

Mindjárt megmelegszik.

(Kányádi Sándor: Aki fázik)

Pihenésként készítettem két kis kitűzőt, most lábatlanokat. A közepük két apró golyó, amit a végén elnyújtottam. Különösebb technikai nehézség nem volt ezekkel a kitűzőkkel, de éppen ezért jó volt játszani egy kicsit velük. A fehér különösen duci, jó sok rétegből raktam ki. Nagyon jó a tartásuk. Sikerült venni egész pici, két lyukú kitűző alapot, azt varrtam a hátuljukra.

Amikor gyúrtam a táskát, akkor jöttem rá, hogy a hátlapra egy réteggel kevesebbet tettem fel. A végeredményen ez nem látszik, de engem eléggé zavar. Ebben a táskában is van egy belső zseb, szépen sikerült a helyére illeszteni. A pántját úgy is fel lehet helyezni, hogy kívülről bújik át a lyukon és belül van megcsomózva (bár én személy szerint szeretem, ha egy nemeztáska nem akar pl. bőrtáskának látszani, és itt-ott lóg belőle valami :)))

Már tudom, mit fogok legközelebb másként csinálni: nem buborék fóliából fogom készíteni a sablont, hanem kartonból, és úgy tervezem felrakni a rétegeket, mint a papucsoknál. Hát majd meglátjuk :)))

Az előző erszények után felbátorodtam és nekiláttam az itt látható táskának, amit annyira  szórakoztató volt készíteni, hogy remélem még több is követ majd. Ez azért is jó lenne, mert hátha egyszer elkészítem a magam számára álmaim táskáját :)

Nemezeltem a belsejébe egy kis belső zsebet is (sikerült!). Hat réteg gyapjúból raktam ki, három sötétkék van belül, három égőpiros kívül. A legfelső pirosra nagyon vékony bordó hártyákat tettem, a piros tolakodását enyhíteni. A végeredményt a fotó sajnos nem adja vissza, mert a valóságban valami gyönyörű borvörös szín született, leheletnyi lilás beütéssel. Ez utóbbit az alapos gyúrás hatására előbújó sötétkék gyapjúszálak okozzák. A táska pántja akkora, hogy szépen vállra vehető.

Most is az történt, ami általában: elkészül az első valami és már azon gondolkodom, mit lehetne még változtatni színben, formában a következőkön. Így született ez a három kis erszény is. A sárgánál és a türkiznél gyapjú fonatot helyeztem díszítésként a lehajtós részre, amit simán ránemezeltem az alapra. Lehet látni, hogy a sárga erszénynél vékonykább volt a fonat, mint a türkiznél. Mind a kettőnek más a textúrája. Amikor már készen voltak, akkor találtam ki a záródást, mert nem akartam a szokásos golyóbissal megoldani. Két jó hosszú zsinórt nemezeltem. A felső számára egy pici, kb. fél centis lyukat vágtam az anyagba, az alsó pántot pedig megcsomóztam és néhány öltéssel rögzítettem. A csomó maga is megfogja a felső zsinórt, de ha az erszény jobban ki van tömve - és ez az ideális állapot :)  - akkor a csomó lábacskáit is át lehet emelni a stabilabb rögzítés érdekében.

Tiszta november van két nap óta. Reggel-este sűrű köd, szóval olyan nemszeretem idő, amikor a viszonylagos enyheség ellenére sincs az embernek (nekem) kedve kimozdulni a  lakásból. Ezért aztán nemezeltem. Olyasmit, amit kértek tőlem, tehát neki is kellett állnom. Készítettem 60 nemez gyöngyöt (sok-sok munka volt vele, de egy tévé van az asztalom végében, így  könnyebb volt a monotóniát áthidalni). Aztán telefonnak való szütyőkét, amiből - mivel belelendültem - hatot is készítettem, és egy sálat, ami csak most, vasárnap este lett kész, éppen szárad. A sál jó hosszú, mint a korábbiak, rojtokkal együtt 2 méter 30.

Ma délelőtt hegesztőpajzson át néztem a napfogyatkozást és nagyon szerettem volna megörökíteni, ezért a pajzsot a fényképezőgép lencséje elé téve lefotóztam. Az eredmény nem az, mint amit vártam, mert nagyon mást láttam én, és mást a gép. De a kép szép.

Gondoltam, magamnak is nemezelek egy pacsnit, mert jó lenne a használat során tesztelni. Ez sem volt kisebb munka, mint az első, ráadásul kevésbé vagyok elégedett vele. Leginkább azért, mert minden igyekezetem ellenére nem sikerült 38-as méretig "lemenni". A gyúrással és a forró vízzel nem volt baj (talán), inkább az lehetett a gond, hogy több réteget tettem fel, mint az előző papucsnál. Egy határ után nem akart kisebbedni. Vastagabb is, ezért a végső, kézben formázás is nehezebben ment. Végül is nem viselhetetlen, csak nem nekem (kb. 40-es lett).  :((

Ich wollte diese Pantoffeln für mich filzen, aber ich bin damit nicht zufrieden, weil sie wollten  nicht bis Grösse 38 krumpfen. Vielleicht habe ich zu viele Schichte aufgelegt (12 Schichten), oder das Walken war nicht genügend.