A színek élénkebbek a valóságban. Mindhárom nyaklánc hasonlóan készült, a pinknél kénytelen voltam valamit kitalálni, mert az alsó ív túl hosszúra sikerült. Így elvágtam és egy külön nemezelt kis pánttal átkötöttem.

A sárgára valami kívánkozott, de a gyöngyözést sem akartam túlzásba vinni, ezért csak a belső pántra került a díszítés.

A piros úgy jó, ahogy van :)), szóval a piroshoz nem kellett külön hozzányúlni, részben mert eleve mintás, részben rusztikussága miatt ezt már nem volt szabad tovább cifrázni. 

 

Kétszer nemezeltünk a tavasszal unokám ovijában. Az első alkalommal ismerkedtünk a gyapjúval és a gyúrást, hömpölygetést próbálták ki a gyerekek. Szép tarka labdácskák születtek. Volt akié jó keményre sikeredett, volt akié a szép színekkel tűnt ki.
A következő alkalommal Anyák napi képecskét készítettünk. Ez már izgalmasabb, igazi alkotómunka volt. Háttérnek előnemezt használtunk, arra kerültek fel a színes gyapjútincsek.
A hosszasabb gyúrásra már volt aki kicsit kifáradt, de őket is lelkesítették a társaik már kész képei, így a végeredményként igazán ügyes kis gyermekmunkák születtek.
A 4-6 éves picik nagyon tudtak koncentrálni abban a két órában, amíg a művek elkészültek. Az óvónénik is besegítettek, főleg a technikai részben és a nagy közös munkát követően külön foglalkozást tartottak azoknak a gyerekeknek, akik még ki akarták próbálni a nemezelést.

Ezzel a két szépséges vadiúj, házi készítésű orsóval követtem el az illusztrációként mellédobott rémséget. Mentségem csak annyi, hogy ez az első kísérletem. Készült még egy nekifutásra egy fehér és egy sárgászöld motringocska - hátha más színnel az eredmény is más - de ez nem jött be. 

Túlsodródtak? Akkor mennyire kell megsodorni? Túl nehéz az orsó? Szalaggyapjú vagy a paplan alkalmasabb erre a célra? Miért sodródik össze saját magával, ha már nem feszítem a szálat? Ha meg nem összesodródik, akkor szétsodródik. Hát ezt nem értem...:((

Mivel mindháromnál ugyanaz volt a gondom, most nyilvánosan kell dicsekednem a mai munkámmal, hátha valaki felvilágosít, hogy a sok- sok gyakorláson kívül, mit kellene másként csinálni!

Help!

Mivel kevésnek tűnt a saját festésű sötétzöld gyapjúm, a belső részt sárgával raktam ki. Érdekes eredmény született a kigyúrás után, mert a nagyon finom szálú sárga egész más textúrát eredményezett, mint a durvább zöld. A hat rétegből jó vastag nemez lett, de ettől függetlenül ezt a táskát sem lehet agyonterhelni, úgy gondolom. A fület végül belevarrtam a táska két belső oldalába, ez is tartósnak tűnik. 

A madárkák színe a benemezelődés után finoman összemosódott, a tónusok lágyabbak lettek.

  

   

A táska, amit ez a két szépséges kismadár díszít, most szárad. Majd azt is felteszem, de ezen a képen, amit még a gyúrás előtt készítettem, sokkal szebben mutatnak a madárkák. A jobb oldali itt még nincs teljesen készen, mert még több kis részletet hozzátettem.

Mielőtt a táska gyúrásához fogtam, a madarakat függönydarabka alatt igyekeztem jól benemezelni, folyamatosan ellenőrizve, nem csúszik-e el a felrakott minta.

A táskát jó erősre gyúrtam, ez sikerült is, viszont nem tett jót a mintának, mert a zsugorodáson túl, az apró részletek elvesztek. Mindegy, ez is tanulság. Gondom volt még a füllel, mert másként akartam eredetileg - de hát minden nem sikerülhet :)). Így is elég volt kitalálni, hogy rögzítsem a már félkész fület.

Egyébként ez a madárka a gyurgyalag.

Imádom a gyurgyalagot!