Itt egy újabb vadító nyári szett, a fülbevalóim különösen a szívemhez nőttek (attól persze akár eladósorba is kerülhetnek).
Technikailag senkinek sem okozhat gondot az elkészítésük. Ha valaki meg szeretné csinálni és  kell egy kis segítség, írjon nyugodtan.

A színek élénkebbek a valóságban. Mindhárom nyaklánc hasonlóan készült, a pinknél kénytelen voltam valamit kitalálni, mert az alsó ív túl hosszúra sikerült. Így elvágtam és egy külön nemezelt kis pánttal átkötöttem.

A sárgára valami kívánkozott, de a gyöngyözést sem akartam túlzásba vinni, ezért csak a belső pántra került a díszítés.

A piros úgy jó, ahogy van :)), szóval a piroshoz nem kellett külön hozzányúlni, részben mert eleve mintás, részben rusztikussága miatt ezt már nem volt szabad tovább cifrázni. 

Most egy időre evvel a fehér-pirossal elbúcsúzom a nyakláncoktól és fülbevalóktól. Ehhez már nem is csináltam karperecet. Az az igazság, hogy nem szeretek egymásután egyformákat vagy nagyon hasonlókat csinálni, általában párhuzamosan készül több minden. Most például csuklómelegítőnek, vagy karkötőnek is nevezhető dolgokat készítek, egyrészt divatos, másrészt jót tesz a golyógyúrásban megfáradt ízületeknek :)

Gondot okoz, hogy csak napfényben tudok elfogadható képeket csinálni. Lehet, hogy tovább kellene képezni magam fotózásból.

Mutatom külön a fülbevalót is, mert ez most nekem jobban tetszik, mint a turbános.

Visszatértem a tűnemezes nyakdíszekhez. Leginkább azért, mert tévézés közben remekül lehet böködni. Kétségkívül általában begyűjtök egy-egy kis szúrást, de olyan vészes még egy sem volt, hogy emiatt a dupla szórakozást mellőzzem.

A gyapjút úgy érzem, leginkább bőrrel szabad kombinálni (most persze éppen flitterezek egyet - nincs még kész), ez a kettő legalábbis olyan. A lilához fülbevaló is készült. A bőr áthajtásnak az az egyik funkciója, hogy tompítja a szív formát. A másik, hogy igen meg kellett gondolni a bőr csomózását, mert eléggé hangsúlyos elem, ezért is vezettem végig elöl, hogy aztán csak lenn kelljen megkötni.

Ez az eleje:

A következő nyakláncot már egyszer feltöltöttem, de Ági kérte, hogy az elejét jobban mutassam meg:

 

Esténként tévézés közben remekül lehet tűnemezelni, így született ez a kis nyakbavaló a napokban. Ilyen piciben még nem próbálkoztam a tűnemezeléssel, de a  jó nagy mammut és a nem sokkal kisebb marabu után ezt is élveztem. Ha nem sietek annyira készen látni, még megpróbálhattam volna vizesen átgyúrni, hogy eltűnjenek a szúrás nyomok, de hát siettem.

A képek egyébként a teraszt befutó vadszőlő félárnyékában készültek, fehér kartonlap  háttérrel, önkioldóval, 1/2000 idővel és 2,8-as blendével. 

Az elmúlt hetekben készültek ezek a nyakbavalók, de mivel mind újabb és újabb hátráltató tényezővel szembesültem (pl. hideg volt, meleg volt, elvesztettem az ernyőmet), csak most lettek ŐK fotóérettek. A mai napom ráment az optimális fények és hátterek keresésére, képek feltöltésére, vágására, konvertálására, válogatására - de tehettem, mert a szabi erre  való. 

Kicsit kontárkodtam egy képszerkesztő programban is, mert szeretném megismerni a bűvészkedés általa nyújtott lehetőségeit, de ez azért kemény dió, főként, ha a  jelenlegi szintemen csak a próba-szerencse módszert használom. Részeredmények persze vannak :)

Íme, a nyakláncok és szépséges részleteik:

Ez a két nyakdísz már kész van egy ideje, de nem volt érkezésem a záródásukat megnyugtatóan összehozni. Végül aztán sikerült. A kék készült először - nyilván látszik is rajta - a rozsdaszínünél már jobban odafigyeltem.

Leírom a menetét:

Kiraktam mindkét hosszúságot szárazon, itt-ott más árnyalattal vegyítve.

Azután a hosszabbikat megnemezeltem az első csatlakozásig, majd a rövidebbet úgy, hogy a két végét szárazon hagytam, hogy össze lehessen dolgozni a hosszabbikkal. Amikor ez megvolt, jött a hosszabbik középső része, amit ismét össze kellett nemezelni a rövidebb szárazon hagyott végével. Innen már csak az utolsó hurka sodrása volt hátra és a lezárás. Az pedig úgy történt, hogy megvettem a leghosszabb szerelőpálcát, amit átdugtam a nyakdísz végén, visszahajtva rögzítettem és ráapplikáltam a kupakot, aminek a lyukán a szerelőpálcát kidugva visszahajtottam, persze előtte beillesztettem a zárszerkezetet. A kék rövidre sikerült, ezért lánchosszabbító is kellett hozzá. A nemezhez szerintem jobban illik a réz vagy a bronz, de én sajnos csak ebből az ezüstösből tudtam a nagyobb díszhez összeszedni a zár részt (Győr nincs olyan jól ellátva hobbiboltokkal és talán a választék sem elég egyenletes). Mindegy, ez már ilyen marad, talán nem olyan vészes ezüstössel sem.