A hattyú kitűzőt csak azért tettem fel szólóban is, mert most napfényben tudtam fényképezni és ő az egyik kedvencem!

Amúgy meg itt állanak az újabb kitűzők fekete-fehérben, ami a gyúrástól szürkésbe hajlik és vörös-barnában, amivel kísérleteztem kicsit. Azonos színű szatén szalagot helyeztem a lapkámra átlósan pár centinként és vékony réteg gyapjúval fedtem be. Nagyon szépen csillan a fényben a szalag.

Ismét kitűzők, úgy hogy ne nagyon legyenek virágszerűek :)),  a pirosoknál  tüll felhasználásával. Mindegyik levélkékből áll és az összeállításnál forgattam őket ide-oda, amíg nem találtam jónak az összképet. A levélkéket nem egyenként nemezeltem, hanem készítettem egy két tenyérnyi lapot és a második, harmadik gyurkálás után vágtam őket formára, aztán jött a keményebb, hosszabb gyúrás.

A színek (mondanom sem kell) a valóságban kb. százszor szebbek, de hát a fotós tudásom...

Pont azon szenvedek, hogy fehéregyensúly állítgatás ide meg oda, nem vagyok képes az eredeti színeket visszaadni. Pl. a  háttér sem volt egy picit sem rózsaszín :((

Pihenésként készítettem két kis kitűzőt, most lábatlanokat. A közepük két apró golyó, amit a végén elnyújtottam. Különösebb technikai nehézség nem volt ezekkel a kitűzőkkel, de éppen ezért jó volt játszani egy kicsit velük. A fehér különösen duci, jó sok rétegből raktam ki. Nagyon jó a tartásuk. Sikerült venni egész pici, két lyukú kitűző alapot, azt varrtam a hátuljukra.

Van egy jól sikerült virágom :) és valaki kérte, hogy készítsem el lila árnyalatból is. Kettőt készítettem, másféle lilákból. Az "eredeti" hatalmas nagy, a mostaniak már hordhatóbbak - ami a méretet illeti - mert a virág átmérője 8-9, a lábbal együtt kb. 15 centi.

A közepét most is egy hungarocell tojáson kezdtem,

majd kézben fejeztem be:

A szirmokat a már régebben leírtak szerint nemezeltem és gombostűzve, pohárba nyomva szárítottam:

Aminek viszont nagyon örülök, az az festés. Laurának köszönhetem, hogy inspirációt adott. Tavasszal már próbálkoztam a festéssel, de olyan  eredménnyel, hogy elment a kedvem egy időre. Most viszont szalaggyapjúval álltam neki. Igyekeztem részben egyenletes színt (a narancsnál), részben többféle árnyalatot létrehozni. Semmi kutyakefés "kártolás", mint a tavaszi festésnél, amit bundagyapjúval próbáltam és a legóvatosabb kezelés ellenére is jól összefőtt. A mostani festés egy nap alatt megszáradt és az egyik virágnál már a saját lilámat használtam. A lila egyébként türkizkékből és pinkből jött létre (csak ilyenem volt). A világos sárgás zöldes pedig citromsárgába kevert leheletnyi kékből. A többárnyalatú lilához festés közben a fazék egyik felébe töményebb kéket öntöttem és nagyon nem bolygattam a festőlét.

Ami némi aggályt jelent, a szín rögzítése. Az első öblítőlé jól elszíneződött, a második, amibe ecetet is löttyintettem, az már nem, ami azért nem nyugtatott meg teljesen.  

A vásár előtti utolsó nekibuzdulásként készítettem néhány kitűzőt. Először ki kellett kísérletezni papírhajtogatással, hogy nagyjából milyen a kála "szabásmintája". Két különböző méretet csináltam, a kicsi virágfeje kb. 5 cm, a nagyé 9-10. Az összeállításnál megpróbáltam a hímzőfonallal összevarrni, de nem találtam szépnek azt, ami a hátulján látható volt. Igaz, a kitűző alap is csak varrva van, de az lényegesen kevesebb öltés. Aztán jött a hobbi boltban kapható ékszer ragasztó. A neten nagyon sok gyönyörű virág van, fogalmam sincs, hogy állítják össze, biztos titok (vagy lehet, hogy ragasztják?). Az viszont nem titok, hogy a beragasztózás után vastagon körbetekertem papírzsebkendővel, ruhacsipesszel összefogattam és így maradt egy éjszakán át. Ja, és úgy szárítottam a nedves nemezt, hogy a kívánt hajlításokat gombostűvel fogattam meg.

Vidámabb is kell!

A múltkori bánatos virágok után ellensúlyozni akartam a kissé decens hangulatot, ezért bátrabb színeket használtam a mostaniakhoz.

A szirmok és a lábak itt is külön készültek, aztán a varrogatás következett. A közepe kis labdából indult, amit a vége felé az egyik oldalán ellapítottam és úgy szárítottam.

A piroskánál a szirmokat egyben nemezeltem, majd megszabdaltam és gyúrtam. Külön készült a középső rész, amihez egy hungarocell tojás szélesebbik fele volt a sablon. A három lábacskát a noppos fólián sodorgattam, úgy, hogy az egyik végére több gyapjú (és a szín) került. . A szirmokat egy pohár szájába nyomva szárítottam.

Ők születtek az elmúlt napokban. A szirmok, a levelek, a kacskaringók és a virágok közepe (bibe? porzó?) természetesen külön készültek, vizes nemezeléssel és utólag varrtam egybe hátul hímzőfonallal.

És itt állnak egyenként:

A virágok mérete elég nagy, legalább tenyérnyi, de a lógókkal együtt akár két tenyérnyi is. A következőkben azért kisebbeket szeretnék készíteni.

A második, sárga-zöld virág készítését dokumentáltam is képekkel, felteszem ide az érdeklődő kezdők számára.

A nagyjából kör alakban, több rétegben kirakott gyapjút meleg vizes, szappanos kézzel benedvesítettem. Volt rajta egy vékony háló is (a képen szúnyogháló van, de lehet függöny darab akár), hogy az első simításoknál ne ragadjon a gyapjú a kezemhez.

Ha sikerül túlvizezni, a felesleget törülközővel fel lehet itatni. A másik módszer az, hogy nagyon gyengéden beletekerem a fóliába a gyapjút (úgyis azon van kirakva) és a tekercs végén kicsorgatom a vizet.

Díszítésként a vízen éppen csak áthúzott, ici-pici tincset helyeztem el a leendő virágon.

A következő művelet a tényleges nemezelés. Több módon lehet elvégezni, mindegyikben az a közös, hogy lehelet-gyengéden szabad csak bánni vele, épp hogy érintve a felületet, persze a meleg víz és a szappan társaságában.

Sík formánál nekem bevált a képen látható cső- szigetelő cső, ami két méteres szálban fillérekért kapható a barkács áruházakban. Azt felszabdaltam és nyújtófaként használom néhány percen (!) keresztül.  Mielőtt félrevezető lenne a nyújtófa szó által keltett képzet, vigyázat: itt szó sincs nyújtásról! Csupán a finom, könnyű egyenletes görgetést szabad segítenie.

Szigetelő cső nélkül is lehet vígan nemezelni, úgy, hogy a fóliát és a törülközőt tekerem fel és azzal görgetem a munkadarabot. Közben a mintát többször ellenőrzöm. Még picit mozdítható, ha hagyja magát (max. a legelején).

Olló- távolságokat belőni - vagy körző, vonalzó :)

Utána jöhet a gyúrás, először finoman, aztán bátrabban, közben jó meleg, szinte forró vízzel locsolgatva, kitekerés után többször forgatva.

Amikor már jól összeáll, némi további tömörödést segítő csapkodás után ki lehet öblíteni, pici ecettel a második vízben. 

A kész nemezben az a tündéri, hogy úgy szárítod meg, ahogy akarod, mert még akkor is alakítható. Az egyik virágomat borzasabbra akartam, ezért összegyűrve zsebkendőbe csavartam és úgy hagytam megszáradni.

Off: Valamit változtatott a képfeltöltési lehetőségen a blog szolgáltató, mert sem a képek helyzetét, sem a méretét nem tudtam variálni (vagy én bénázok?).