Ők születtek az elmúlt napokban. A szirmok, a levelek, a kacskaringók és a virágok közepe (bibe? porzó?) természetesen külön készültek, vizes nemezeléssel és utólag varrtam egybe hátul hímzőfonallal.

És itt állnak egyenként:

A virágok mérete elég nagy, legalább tenyérnyi, de a lógókkal együtt akár két tenyérnyi is. A következőkben azért kisebbeket szeretnék készíteni.

A második, sárga-zöld virág készítését dokumentáltam is képekkel, felteszem ide az érdeklődő kezdők számára.

A nagyjából kör alakban, több rétegben kirakott gyapjút meleg vizes, szappanos kézzel benedvesítettem. Volt rajta egy vékony háló is (a képen szúnyogháló van, de lehet függöny darab akár), hogy az első simításoknál ne ragadjon a gyapjú a kezemhez.

Ha sikerül túlvizezni, a felesleget törülközővel fel lehet itatni. A másik módszer az, hogy nagyon gyengéden beletekerem a fóliába a gyapjút (úgyis azon van kirakva) és a tekercs végén kicsorgatom a vizet.

Díszítésként a vízen éppen csak áthúzott, ici-pici tincset helyeztem el a leendő virágon.

A következő művelet a tényleges nemezelés. Több módon lehet elvégezni, mindegyikben az a közös, hogy lehelet-gyengéden szabad csak bánni vele, épp hogy érintve a felületet, persze a meleg víz és a szappan társaságában.

Sík formánál nekem bevált a képen látható cső- szigetelő cső, ami két méteres szálban fillérekért kapható a barkács áruházakban. Azt felszabdaltam és nyújtófaként használom néhány percen (!) keresztül.  Mielőtt félrevezető lenne a nyújtófa szó által keltett képzet, vigyázat: itt szó sincs nyújtásról! Csupán a finom, könnyű egyenletes görgetést szabad segítenie.

Szigetelő cső nélkül is lehet vígan nemezelni, úgy, hogy a fóliát és a törülközőt tekerem fel és azzal görgetem a munkadarabot. Közben a mintát többször ellenőrzöm. Még picit mozdítható, ha hagyja magát (max. a legelején).

Olló- távolságokat belőni - vagy körző, vonalzó :)

Utána jöhet a gyúrás, először finoman, aztán bátrabban, közben jó meleg, szinte forró vízzel locsolgatva, kitekerés után többször forgatva.

Amikor már jól összeáll, némi további tömörödést segítő csapkodás után ki lehet öblíteni, pici ecettel a második vízben. 

A kész nemezben az a tündéri, hogy úgy szárítod meg, ahogy akarod, mert még akkor is alakítható. Az egyik virágomat borzasabbra akartam, ezért összegyűrve zsebkendőbe csavartam és úgy hagytam megszáradni.

Off: Valamit változtatott a képfeltöltési lehetőségen a blog szolgáltató, mert sem a képek helyzetét, sem a méretét nem tudtam variálni (vagy én bénázok?).