Mivel kevésnek tűnt a saját festésű sötétzöld gyapjúm, a belső részt sárgával raktam ki. Érdekes eredmény született a kigyúrás után, mert a nagyon finom szálú sárga egész más textúrát eredményezett, mint a durvább zöld. A hat rétegből jó vastag nemez lett, de ettől függetlenül ezt a táskát sem lehet agyonterhelni, úgy gondolom. A fület végül belevarrtam a táska két belső oldalába, ez is tartósnak tűnik. 

A madárkák színe a benemezelődés után finoman összemosódott, a tónusok lágyabbak lettek.

  

   

Húsvéti táska a friss tavaszi zöld  kedvelőinek. A kis neszeszer a belső zsebet hivatott pótolni, bár egy azért  készült, de keveselltem, mivel magam is nagy nagytáska párti vagyok, ott viszont szükségszerű a rendszerezés.

Méretei ellenére a táskát nem célszerű megtömni, szóval ebben nagy súlyt nem lehet cipelni, de alkalomra igazán blickfangos lehet és biztos feltűnik a kézműves dolgok kedvelőinek.

A záródás mindig problémát jelent, most úgy oldottam meg, hogy a hátsó lapon rögzítettem csomóval egy pántot, amit az elején két lyukon átvezetett és áthurkolt pánton lehet átbújtatni.

LÁNYOK, SOK LOCSOLKODÓ LEGÉNYT KÍVÁNOK NEKTEK!

Amikor gyúrtam a táskát, akkor jöttem rá, hogy a hátlapra egy réteggel kevesebbet tettem fel. A végeredményen ez nem látszik, de engem eléggé zavar. Ebben a táskában is van egy belső zseb, szépen sikerült a helyére illeszteni. A pántját úgy is fel lehet helyezni, hogy kívülről bújik át a lyukon és belül van megcsomózva (bár én személy szerint szeretem, ha egy nemeztáska nem akar pl. bőrtáskának látszani, és itt-ott lóg belőle valami :)))

Már tudom, mit fogok legközelebb másként csinálni: nem buborék fóliából fogom készíteni a sablont, hanem kartonból, és úgy tervezem felrakni a rétegeket, mint a papucsoknál. Hát majd meglátjuk :)))

Az előző erszények után felbátorodtam és nekiláttam az itt látható táskának, amit annyira  szórakoztató volt készíteni, hogy remélem még több is követ majd. Ez azért is jó lenne, mert hátha egyszer elkészítem a magam számára álmaim táskáját :)

Nemezeltem a belsejébe egy kis belső zsebet is (sikerült!). Hat réteg gyapjúból raktam ki, három sötétkék van belül, három égőpiros kívül. A legfelső pirosra nagyon vékony bordó hártyákat tettem, a piros tolakodását enyhíteni. A végeredményt a fotó sajnos nem adja vissza, mert a valóságban valami gyönyörű borvörös szín született, leheletnyi lilás beütéssel. Ez utóbbit az alapos gyúrás hatására előbújó sötétkék gyapjúszálak okozzák. A táska pántja akkora, hogy szépen vállra vehető.

Ez a blog véletlenül jött létre.
Nemezes munkáimat meg akartam mutatni kolléganőimnek, ezért egy este feldobtam néhány képet egy könnyen szerkeszthető web oldalra. Persze azt láttam, hogy az egész sehogy sem néz ki formailag, de hát a "blogolást" is tanulni kell...vagy legalább gyakorolni...
Még az elején járok, de majd rendezem a soraimat és remélem találkozom itt nemez-barátokkal.
Ez a kis táska a legelső munkák egyike. Részt vettem egy egy napos tanfolyamon, ott készült.

Mindenkit biztatok: próbálja meg! Biztos örömet szerez vele magának és a környezetének!