2012. május 6., vasárnap


Ezzel a két szépséges vadiúj, házi készítésű orsóval követtem el az illusztrációként mellédobott rémséget. Mentségem csak annyi, hogy ez az első kísérletem. Készült még egy nekifutásra egy fehér és egy sárgászöld motringocska - hátha más színnel az eredmény is más - de ez nem jött be. 
Túlsodródtak? Akkor mennyire kell megsodorni? Túl nehéz az orsó? Szalaggyapjú vagy a paplan alkalmasabb erre a célra? Miért sodródik össze saját magával, ha már nem feszítem a szálat? Ha meg nem összesodródik, akkor szétsodródik. Hát ezt nem értem...:((
Mivel mindháromnál ugyanaz volt a gondom, most nyilvánosan kell dicsekednem a mai munkámmal, hátha valaki felvilágosít, hogy a sok- sok gyakorláson kívül, mit kellene másként csinálni!
Help!










2 megjegyzés:

  1. Nos én gyermekkoromba fontam, igaz kendert de az elv ugyanaz.
    Az orsóval van némi bajom mert az -amivel én dolgoztam- egy kúpos kiképzésű eszköz hegyes véggel, hogy amikor a fonalat sirited (sodrod) és elkészül azt az orsóra tekered fel szorosan, hogy ne gubancolódjon addig amíg annyi nem lesz rajta, hogy már nehézkes vele bánni, akkor leveszik az orsóról a duvaszkit (A sodort, feltekert fonal neve). Ezzel a technikával annyi fonalat sodorsz amennyire szükséged van.
    A Google-be ha beütöd az orsó nevet a -Magyar Néprajzi Lexikon-gyalogorsó címszó alatt találsz eligazítást rajzokkal együtt.Tudok szerezni orsót is guzsalyt is Neked, fonni is megtanítanálak...
    járnánk télen guzsalyasba :)))))

    VálaszTörlés
  2. Hát az jó lenne...
    A piros fonal, amit látsz, már meg van siritve (?) vagy mi, lényeg, hogy amikor leveszem az orsóról a duvaszkit, visszatekeredik, vagy magával betekeredik. Mi lehet a hiba?
    Jaj, milyen szép szavak!!!

    VálaszTörlés