2010. június 20., vasárnap

Mit tett a zölddió?

Rászánta már valaki magát a zölddió eltevésre?
Gyerekkori élményem volt a szovjet import zölddió befőtt, amit jó édes, fényes fekete szeletekben lehetett nassolni. 
Már jó pár éve szemeztem a házunk előtt álló vén diófa dióival, de vagy az optimális időszak előtt, vagy után. Idén pont jókor jutott eszembe a nosztalgia befőtt és legott leszedtem kb. 2-3 kiló diót. Ránézésre keveselltem, de a fa túl magas volt a lelkesedésemhez képest, így ezt a csekély mennyiséget kezdtem szurkálni, az utasítás szerint. Kétségtelenül írta a recept, hogy megfesti a bőrt, de az én kezem csak szép almazöld lett a dióból kifolyt létől. Ez a kedves szín viszont hamarosan "előhívódott" és váltott barnásfeketére. Akkor elő a gumikesztyűt, a bal kezemre, mert a jobban a szúrószerszám csúszkált, kesztyű nélkül. Jól oda kellett neki vagdosni, mert már elég kemény volt a belseje, de hát ha már elkezdtem...
Úgy másfél órát szurkáltam, mire végre nagy nehezen elfogyott. Most 20 napig áztatgatom váltott vízben, a többit majd meglátjuk. A végén csak meghálálja a gondos törődést...

Most tisztára buggyant sárkánytojásnak néz ki.







A fenti bevezető azt hivatott bizonyítani, hogy a "művészi" ihletet olykor (gyakran) a józan, gyakorlati megfontolás hívja életre. Egyszóval kicsit áztatni akartam a kezeimet jó meleg szappanos vízben, így hát elő a gyapjús dobozt. Egy öreg olajfa alakult mindebből. Változatlanul a színén raktam ki a képet és most is van egy semleges színű, vastagabb alátéte, már a tartása miatt is. A fotó színei némileg csalnak - több képet készítettem különböző beállításokkal, még ez lett a legjobb - de a valóságban mégiscsak tompábbak a színek.
(Utóirat: A körmeim és a kezem maradt barna.)














2010. június 13., vasárnap

...és ez itt most a reklám helye:
Nem bírom ki, hogy ne írjak pár sort arról az elragadó vidékről, ahol most hétvégén három napot töltöttünk. Az Őrség adott otthont a nemzeti parkok hete pityerszeri rendezvényének, ahol valamennyi magyarországi, sőt a burgenlandi és a szlovén Goricko nemzeti park is bemutatkozott. A látogatók szekértúrán, gyalogos és biciklitúrán vehettek részt, vagy elektromos kisautóval (hm, persze kissé tájidegen :) látogathatták meg a környék erdeit, ahol szakszerű vezetés mutatta be az erdő életét. A mi vezetőnk fogott nekünk sárgahasú unkát (...jé, ez ilyen pici?) és a tenyeréből mutatta meg a szitakötőlárvát, ami ebben az álcában síma "bogárnak" látszott...Annyi prospektust begyűjtöttem, mint egy tízéves. Aztán este a hőséget csillapító szélben, fenn a Keserűszeren, a teraszra kiülve csemegéztem a jobbnál jobb programok között, azon elmélkedve, hogy legközelebb  hajnali madárlesre menjek, vagy inkább denevérhálózásra, mert az overallos barlangtúra talán már nem való nekem. De komolyra fordítva, nagyon-nagyon gazdag a magyar nemzeti parkok kirándulás és túra kínálata, érdemes a gugliban rákeresni. Az egyik kép egy tókát és mögötte a sátrakat, a másik az egy időben zajló pityerszeri parasztolimpiát mutatja.



























De megmutatom a szálláshelyünket is, mert kiválónak találtuk a Galambdúc vendégházat,  és Erika olyan kedves és közvetlen vendéglátó, hogy megérdemel egy kis hírverést. Amit a vendégházak általában csáberőnek tüntetnek fel: a csend, a nyugalom, az itt tényleg kézzelfogható volt és amennyi csillag volt pont felettünk az égen! De túl a csillagokon, a négy apartman vadiúj, kifogástalan, tágas, jól felszerelt, minden igényt kielégítő és akkor még nem is írtam az esti szénaillatról...







2010. június 10., csütörtök

Az elmúlt hetekben készültek ezek a nyakbavalók, de mivel mind újabb és újabb hátráltató tényezővel szembesültem (pl. hideg volt, meleg volt, elvesztettem az ernyőmet), csak most lettek ŐK fotóérettek. A mai napom ráment az optimális fények és hátterek keresésére, képek feltöltésére, vágására, konvertálására, válogatására - de tehettem, mert a szabi erre  való. 
Kicsit kontárkodtam egy képszerkesztő programban is, mert szeretném megismerni a bűvészkedés általa nyújtott lehetőségeit, de ez azért kemény dió, főként, ha a  jelenlegi szintemen csak a próba-szerencse módszert használom. Részeredmények persze vannak :)
Íme, a nyakláncok és szépséges részleteik: