Nem bírom ki, hogy ne írjak pár sort arról az elragadó vidékről, ahol most hétvégén három napot töltöttünk. Az Őrség adott otthont a nemzeti parkok hete pityerszeri rendezvényének, ahol valamennyi magyarországi, sőt a burgenlandi és a szlovén Goricko nemzeti park is bemutatkozott. A látogatók szekértúrán, gyalogos és biciklitúrán vehettek részt, vagy elektromos kisautóval (hm, persze kissé tájidegen :) látogathatták meg a környék erdeit, ahol szakszerű vezetés mutatta be az erdő életét. A mi vezetőnk fogott nekünk sárgahasú unkát (...jé, ez ilyen pici?) és a tenyeréből mutatta meg a szitakötőlárvát, ami ebben az álcában síma "bogárnak" látszott...Annyi prospektust begyűjtöttem, mint egy tízéves. Aztán este a hőséget csillapító szélben, fenn a Keserűszeren, a teraszra kiülve csemegéztem a jobbnál jobb programok között, azon elmélkedve, hogy legközelebb hajnali madárlesre menjek, vagy inkább denevérhálózásra, mert az overallos barlangtúra talán már nem való nekem. De komolyra fordítva, nagyon-nagyon gazdag a magyar nemzeti parkok kirándulás és túra kínálata, érdemes a gugliban rákeresni. Az egyik kép egy tókát és mögötte a sátrakat, a másik az egy időben zajló pityerszeri parasztolimpiát mutatja.
De megmutatom a szálláshelyünket is, mert kiválónak találtuk a Galambdúc vendégházat, és Erika olyan kedves és közvetlen vendéglátó, hogy megérdemel egy kis hírverést. Amit a vendégházak általában csáberőnek tüntetnek fel: a csend, a nyugalom, az itt tényleg kézzelfogható volt és amennyi csillag volt pont felettünk az égen! De túl a csillagokon, a négy apartman vadiúj, kifogástalan, tágas, jól felszerelt, minden igényt kielégítő és akkor még nem is írtam az esti szénaillatról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése