Először a sok bogyóból és ugyanannyi csíkocskából ez a karkötő készült. Gumis damilra fűztem föl zsákvarrótűvel, a várakozással ellentétben, teljesen gond nélkül.

Utána, mivel benne voltam a zöldben, próbáltam egy nyakba- és fülbevalót is hozzáképzelni. A nyakláncnál kevesebb csíkocskát használtam, mert dzsungel jelmezt csak nem akartam kihozni a dologból. A fülbevaló szintén két bogyóból indult ki, amit turbánszerűen körbetekerem egy-egy kis nemez csíkkal, amit rá is öltögettem. Elég jó stabil lett és a cérna sem látszik ki. A fém részt azért nem volt gond rögzíteni, mert ráhúztam a kis csík végére a varrás előtt.

 

A fülbevaló itt áll külön is, talán egy kicsit jobban látszik, miről van szól. Napfény nélkül, hiányos fotófelszereléssel (és tudással) nem annyira vagyok elégedett a képekkel, de hát ez van.

Van egy-két fehér alapon piros márványos golyóm is, lehet, hogy nekiállok még abból is összehozni egy garnitúrát, mert a zöldből most elég - és gondolni kell a karácsonyra is.

A golyókészítést egyébként "gépesítettem". Szépen ülve, lazán összeállítottam őket, mivel elég sok kellett, kézben hömpölygetve, amíg kifogástalan gömb alakjuk nem lett. Úgy dió méretűek voltak ebben a stádiumban. Mivel a monotóniát hamar meguntam, ezért másnapig szépen várták a további sorsukat. Kissé ki is szikkadtak, akkor viszont meleg, ill. forró víz és adj neki, gyúrás. Ez volt a fárasztóbb. Végül cseresznye méretnél álltam meg.