A két utolsó munkámat megmutatom. Mind a kettő tűnemezzel készült. A technikáját a netről lestem el, nagyon élvezetes volt kipróbálni, nekem hogy jön össze. Hihetetlen, milyen engedelmesen formálódik a gyapjú az ember keze között, talán az agyagozáshoz lehetne hasonlítani.

A nyuszit a közelgő Húsvét inspirálta. Zöld, mivel éppen csak ilyen gyapjúm volt, de ráfoghatjuk, hogy ez a tavasz színe, meg aztán olyan szépen összejött a trikolor is.

A másik pedig anyukám kedvenc énekese volt. Nem baj, ha nem ismeritek fel a "mű" alapján. Voltak a családtagok részéről olyan vad tippek, hogy Mátyás király, Voltaire, én saját magam, stb. Anyu sem ismerte fel első nekifutásra, de később mindig emlegette hogy tényleg pont olyan, mint Jimmy. Már miután meg kellett mondanom, ki is ő. De azt hiszem, ez igazán nem számít. Ami számít, hogy anyu a 90. születésnapjára kapta a kis portrét. Isten éltessen, Anyu!