Ma délelőtt kipróbáltam a gyapjúfestést és elmondhatom, hogy volt egy szép nagy húslevesfőző fazekam, meg egy adag hófehér, laza, pihe-puha gyapjúm. A két kipróbált szín közül a napsárga még csak-csak, de a kékből előbb lila lett, utána meg koromfekete, igaz a lilát enyhítendő, tettem hozzá egy kis sötét pinket. A festéklé, meg az öblítőlé, meg a fürdőszobában a kézmosó környéke nagyon szép lila lett, de a gyapjú az csak maradt fekete. Mint szín, nem is bántam, de az állaga! Odalett a pihe-puhaság, a színes lében főzés következtében eléggé megnemezelődött mindkettő, most száradnak, de nyilván a száradástól nem változnak vissza habos csodává. Nincs kétségem, hogy nem a festék tehet a gyapjúm halmazállapot változásáról, de a lényegen ez nem változtat. Lehet, hogy most kellene megkártolni? Valahol olvastam, hogy kellő kitartással, drótszőrű kutyakefével megoldható.

A fiaskó ellensúlyozására inkább folytattam az Olivérnek ígért gyapjas mamutot. A feje kész, a teste alakulgat. Mivel már festenem nem kell, a mamutnak kell(ene) elkészülnie a hétvégén. Majd kevesebbet nézegetem a kutyákat, ahogy az udvaron játszanak.

A kisebbik új fiú nálunk – egy hete költözött hozzánk – és nagyon jó játszótársa lett Lucának. Luca pedig… na, erről inkább máskor, mert a kutyákról is bőven tudok mesélni!