Akinek előzetesen elmondtam, hogy Albániába készülünk, teljesen ledöbbent. Volt aki a maffiától féltett, volt aki a szegénység látványától. Hát igazából egyikkel sem találkoztunk.

Találkoztunk viszont a  vendégszeretettel, a jóindulattal, szerénységgel és csodálatos tájakkal. A 3300 km-es út során bepillantottunk egy gyorsan fejlődő, de  alig ismert ország életébe. A tengerparton épülő szállodák tucatjai vannak minden városban, a hotelekben minőségi a berendezés és az ellátás. Hihetetlen az emberek segítőkészsége, kedvessége, amit lépten-nyomon tapasztaltunk. Csak ajánlani tudom, hogy ha valakiben van egy csöpp kalandvágy és kicsit hátat akar fordítani a "tucat" nyaralásoknak, fedezze fel magának Albániát, mielőtt még elözönlik a turisták.

Az utak változatosak, ami azt jelenti, hogy az autópályától az egysávos foltozott-gödrösig minden jócskán megtalálható. Azok a bizonyos egysávos-gödrösök szerpentinként kanyarognak fel a hegygerincekre, aztán le a völgyekbe úgy, hogy nincs 50 méter egyenes szakasz rajtuk.  Mi is végigjártunk egy ilyen több mint 100 km-es szakaszt, csaknem egész napos út volt, persze a sok fényképezési pihenő miatt :)) A látvány és a szerzett élmények viszont az izgalmakért is kárpótoltak. 

Pár képpel szeretném bemutatni Albánia megismert arcait.

Talp-téma

A korábban megmutatott kunkori orrú mamusznál boszorkányöltéssel varrtam fel a sertésbőr talpat, amit először kb. centinként körbelyukasztgattam, bőrlyukasztóval. Utána gombostűvel próbáltam némileg a megfelelő helyen rögzíteni és a cipőkellékesnél vett viaszolt madzaggal végigvarrogattam. A kanyaroknál kellett jobban figyelni az egyenletes "hullámzásra", ahol nem túl jól sikerült, ott pici kúpos fogóval utólag remekül lehetett igazgatni a madzagot, ill. a bőrt hullámzóra kihúzni.

A ragasztott talphoz vettem ilyen talpgumi-szerűséget, amit ollóval papírsablon mentén remekül tudtam vágni. A sarokhoz külön szabtam egy darabkát. A ragasztó szintén a cipőkellékestől származik, nem tudom a nevét, sárga, olyan sűrű, mint a méz és észveszejtő a szaga. A cipész ismerősöm szerint Palmatext jobb erre a célra, hát majd legközelebb kipróbálom.

A kész talpat meg kellett körben csiszolgatni. Én egy motoros köszörűt használtam, amit nem erre a célra találtak ki. Hm. Kicsit azért lehetett vele finomítani a vágás nyomokat. De porzott a gumi (szájmaszk is kellett), és itt-ott bele is szaladt a gyorsan forgó köszörűkő. Meg az ujjaimra is igencsak vigyázni kellett. Azt javaslom, ha valaki ragaszkodik ehhez a talp féleséghez, menjen el egy cipészhez, aki biztos szívesen körbecsiszolja a talpat az erre való géppel.

A ragasztás és a csiszolás után a kaptafával együtt egy szétvágott harisnyanadrág szárral szorosan körbetekertem, ez volt a szorítója.

A végeredmény: a képen látható bordó mamuszt  magamnak csináltam, hogy végre kipróbálhassam, hogyan is működik. Szóval, kaptafa ide, kaptafa oda, bizony nagyobb lett a kelleténél (pedig a kaptafára száradáskor alig tudtam felhúzni), ami, ha zoknival veszem fel nyilván nem gond, meg hát szoba papucs, leffeghet egy kicsit a sarka :))

Persze, ha túl jól sikerült volna, nem sürgetne semmi, hogy nekifogjak egy újabbnak, így viszont már tudom, mit kell másképp csinálni :))

Itt van a következő kicsikém:

és egy részlete:

Kb. 27-28-as lehet, ki tudja?

Bár ezt is kaptafán csináltam és vékony gumitalppal láttam el, de a méret kissé bizonytalan. (Valakinek hordania kéne.)

A virágot előnemezből vágtam ki és belenemezeltem az anyagba, a végén pedig láncöltéssel díszítettem. A két levélszerűség külön van ráapplikálva. A leveleket varrtam és a varrás helyét pár szem üveggyönggyel tüntettem el.

Már elkészült végre egy rám való méretű mamusz is, alig várom, hogy nyűhessem - még szárad. Előljáróban annyit, hogy a mamuszkészítés mazochistáknak való :)

Újra itt vagyok.

Némi alkotói szünet után J most újult erővel fogtam ismét olyanba, amit még nem, vagy nem pont így csináltam. Karácsony környékén már készült két papucsom, bár befejezetlenek maradtak, mivel talpuk nem volt, vagyis volt, de „csak” nemezelve. A gazdáik így is szeretik és viselik is, de azért ez nem az igazi. Most sikerült kölcsönkapnom egy kedves ismerősömtől kaptafát, ami nagyon felvillanyozott és legott bele is fogtam a mamusz-projektbe. Persze inspirált a youtube-os videó is.

Először mutatom a képeket:

Hogyan készült?

Sajnos csak egy-két fotó készült, de igyekszem szóban pontosan leírni a menetrendet.

1. A gyapjút a szokásos módon tépve raktam ki, két rétegenként langyos, szappanos vízzel átnedvesítve. Itt még simogatás, dörzsölgetés nincs, csak a szélek igazgatása és a felesleg felitatása a hálón keresztül szivaccsal. Összesen nyolc réteg került mindkét oldalra, két rétegenként nedvesítve, átfordítva.
2. A kirakás után jöhet a simogatás, rezegtetés, finoman, nagyon lágyan, a felesleges víz felitatásával szükség szerint, persze mindkét oldalon. Itt még benne van a mamuszokban a sima karton sablon. Kicsit kényes átfordítani, de a víz kiitatása után (hogy ne legyen olyan nehéz), két kézzel megfogva egy gyors mozdulattal megoldható.
3. Középen szétvágtam a mamuszkát, szintén kényes lépés az ázott papírsablon eltávolítása, de jó szappanos kézzel a mamusz belsejében simogatva, nagyon óvatosan a sablon kiszedegethető.
4. Mivel már kívülről kapott egy jó adag simogatást, most egyből kifordítottam és a belsejét is megdolgoztam. Ebben a stádiumban nem kell forró vizet használni, elég a kellemes meleg víz és a szappan szükség szerinti használata. Ezt úgyis érzi az ember a kezével, mivel ha kevés a szappan, nem csúszik a kéz az anyagon.
5. Egy idő múlva (mennyi is? nem kell sok, mondjuk 2x10 perc), amikor már jól kapaszkodnak a gyapjúszálak, jött a kaptafa és a munka dandárja. Itt már a locsolólabdát használtam, a jó kis forró víz miatt és módszeresen, részenként simogattam, igazgattam a gyapjút a kaptafára. A kaptafát bevontam nejlonnal, nehogy baja legyen, ki tudja mit szólt volna a forró fürdőhöz.
6. Ez a munkafázis lábanként fél és egy óra közötti ideig tartott. Szóval itt meg kellett vele dolgozni rendesen. De mivel közben valamelyik bulvárműsort néztem/hallgattam, az idő elrepült, és lám, a mamuszka felvette a kaptafa formáját.
7. A nemez itt már rendesen összement, megvastagodott, jó tömör lett, itt volt az ideje a kivágás kivágásának. De csak óvatosan, mert a nemeznél nagyon csalóka ez a művelet, mivel minden vágás csak nagyobb lesz annál, amit szeretnénk, úgy hogy vigyázat. Kaptafa ki, irány a mosogatóm, ami szerencsére olyan csöpögtetővel van ellátva, mint az alant idézett youtube-os videón. A csöpögtető tálcán - ill. az egyik papucsnál az autóba való gumiszőnyegen -, még egy ideig gyúrtam, tömörítettem és folyamatosan ellenőriztem a kivágott részt, szükség esetén még utána vágtam.
8. Ezzel el is készült a mamusz, száradnia természetesen a kaptafán kellett.
9. A talp egy külön történet, azt majd máskor.

A hattyú kitűzőt csak azért tettem fel szólóban is, mert most napfényben tudtam fényképezni és ő az egyik kedvencem!

Amúgy meg itt állanak az újabb kitűzők fekete-fehérben, ami a gyúrástól szürkésbe hajlik és vörös-barnában, amivel kísérleteztem kicsit. Azonos színű szatén szalagot helyeztem a lapkámra átlósan pár centinként és vékony réteg gyapjúval fedtem be. Nagyon szépen csillan a fényben a szalag.