A csoportosulás tagjai vizesen nemezelt kúpocskaként indultak, amit száradás után tűnemezeléssel folytattam úgy, hogy hungarocell darabot dugtam a közepükbe. A majdnem öt éves Olivér nyomban tudta óvodai tapasztalataiból, hogyan kell ujj bábozni a figurákkal. Én is meglepődtem, hogy milyen spontán vágott ki egy sosem volt mesét. Azt hiszem, ezt folytatni kell!

Vidámabb is kell!

A múltkori bánatos virágok után ellensúlyozni akartam a kissé decens hangulatot, ezért bátrabb színeket használtam a mostaniakhoz.

A szirmok és a lábak itt is külön készültek, aztán a varrogatás következett. A közepe kis labdából indult, amit a vége felé az egyik oldalán ellapítottam és úgy szárítottam.

A piroskánál a szirmokat egyben nemezeltem, majd megszabdaltam és gyúrtam. Külön készült a középső rész, amihez egy hungarocell tojás szélesebbik fele volt a sablon. A három lábacskát a noppos fólián sodorgattam, úgy, hogy az egyik végére több gyapjú (és a szín) került. . A szirmokat egy pohár szájába nyomva szárítottam.

Ők születtek az elmúlt napokban. A szirmok, a levelek, a kacskaringók és a virágok közepe (bibe? porzó?) természetesen külön készültek, vizes nemezeléssel és utólag varrtam egybe hátul hímzőfonallal.

És itt állnak egyenként:

A virágok mérete elég nagy, legalább tenyérnyi, de a lógókkal együtt akár két tenyérnyi is. A következőkben azért kisebbeket szeretnék készíteni.

A második, sárga-zöld virág készítését dokumentáltam is képekkel, felteszem ide az érdeklődő kezdők számára.

A nagyjából kör alakban, több rétegben kirakott gyapjút meleg vizes, szappanos kézzel benedvesítettem. Volt rajta egy vékony háló is (a képen szúnyogháló van, de lehet függöny darab akár), hogy az első simításoknál ne ragadjon a gyapjú a kezemhez.

Ha sikerül túlvizezni, a felesleget törülközővel fel lehet itatni. A másik módszer az, hogy nagyon gyengéden beletekerem a fóliába a gyapjút (úgyis azon van kirakva) és a tekercs végén kicsorgatom a vizet.

Díszítésként a vízen éppen csak áthúzott, ici-pici tincset helyeztem el a leendő virágon.

A következő művelet a tényleges nemezelés. Több módon lehet elvégezni, mindegyikben az a közös, hogy lehelet-gyengéden szabad csak bánni vele, épp hogy érintve a felületet, persze a meleg víz és a szappan társaságában.

Sík formánál nekem bevált a képen látható cső- szigetelő cső, ami két méteres szálban fillérekért kapható a barkács áruházakban. Azt felszabdaltam és nyújtófaként használom néhány percen (!) keresztül.  Mielőtt félrevezető lenne a nyújtófa szó által keltett képzet, vigyázat: itt szó sincs nyújtásról! Csupán a finom, könnyű egyenletes görgetést szabad segítenie.

Szigetelő cső nélkül is lehet vígan nemezelni, úgy, hogy a fóliát és a törülközőt tekerem fel és azzal görgetem a munkadarabot. Közben a mintát többször ellenőrzöm. Még picit mozdítható, ha hagyja magát (max. a legelején).

Olló- távolságokat belőni - vagy körző, vonalzó :)

Utána jöhet a gyúrás, először finoman, aztán bátrabban, közben jó meleg, szinte forró vízzel locsolgatva, kitekerés után többször forgatva.

Amikor már jól összeáll, némi további tömörödést segítő csapkodás után ki lehet öblíteni, pici ecettel a második vízben. 

A kész nemezben az a tündéri, hogy úgy szárítod meg, ahogy akarod, mert még akkor is alakítható. Az egyik virágomat borzasabbra akartam, ezért összegyűrve zsebkendőbe csavartam és úgy hagytam megszáradni.

Off: Valamit változtatott a képfeltöltési lehetőségen a blog szolgáltató, mert sem a képek helyzetét, sem a méretét nem tudtam variálni (vagy én bénázok?).

 

Esténként tévézés közben remekül lehet tűnemezelni, így született ez a kis nyakbavaló a napokban. Ilyen piciben még nem próbálkoztam a tűnemezeléssel, de a  jó nagy mammut és a nem sokkal kisebb marabu után ezt is élveztem. Ha nem sietek annyira készen látni, még megpróbálhattam volna vizesen átgyúrni, hogy eltűnjenek a szúrás nyomok, de hát siettem.

A képek egyébként a teraszt befutó vadszőlő félárnyékában készültek, fehér kartonlap  háttérrel, önkioldóval, 1/2000 idővel és 2,8-as blendével. 

Úgy látszik, használt, hogy a hétfői bejegyzésben nyilvánosan színt vallottam a nyári "semmittevésről", legalábbis annyiban, hogy most már nagyon be akartam fejezni a marabut. Meg is mutatom izibe.

Valami vastagabb, műanyag borítású villany vezetéket vettem pár métert, abból alakítottam ki a vázat, persze az egész nem olyan stabil, a széles tappancsok ellenére sem. A fotózáshoz is támaszkodnia kellett, ahogy a képen is látni. Először a drapp gyapjúval alakítottam ki a teljes formát, úgy nagyjából, azután alakítgattam és öltöztettem fel. Gyerek kezébe nem való, mert nincs keményre szurkálva. Inkább csak úgy nézegetni :)