A 24 órás alkotónap (mínusz egy kis alvás) sok nemezeléssel és közben sok beszélgetéssel telt. Zsuzsa és a nemez bemutatkoztak egymásnak és az eredményt szemlélve kölcsönös szimpátia alakult ki.

A gyapjú engedelmesen viselkedett a friss kézműves szappanos ujjai között és  apránként feltárta titkát: milyen is az, amikor a saját törvényszerűségei és az alkotó akarata összhangba kerülnek.

A tanítónak pedig mi más lehet az öröm, mint a megszületett igényes alkotás és alkotója büszkesége.

A színek élénkebbek a valóságban. Mindhárom nyaklánc hasonlóan készült, a pinknél kénytelen voltam valamit kitalálni, mert az alsó ív túl hosszúra sikerült. Így elvágtam és egy külön nemezelt kis pánttal átkötöttem.

A sárgára valami kívánkozott, de a gyöngyözést sem akartam túlzásba vinni, ezért csak a belső pántra került a díszítés.

A piros úgy jó, ahogy van :)), szóval a piroshoz nem kellett külön hozzányúlni, részben mert eleve mintás, részben rusztikussága miatt ezt már nem volt szabad tovább cifrázni. 

 

Kétszer nemezeltünk a tavasszal unokám ovijában. Az első alkalommal ismerkedtünk a gyapjúval és a gyúrást, hömpölygetést próbálták ki a gyerekek. Szép tarka labdácskák születtek. Volt akié jó keményre sikeredett, volt akié a szép színekkel tűnt ki.
A következő alkalommal Anyák napi képecskét készítettünk. Ez már izgalmasabb, igazi alkotómunka volt. Háttérnek előnemezt használtunk, arra kerültek fel a színes gyapjútincsek.
A hosszasabb gyúrásra már volt aki kicsit kifáradt, de őket is lelkesítették a társaik már kész képei, így a végeredményként igazán ügyes kis gyermekmunkák születtek.
A 4-6 éves picik nagyon tudtak koncentrálni abban a két órában, amíg a művek elkészültek. Az óvónénik is besegítettek, főleg a technikai részben és a nagy közös munkát követően külön foglalkozást tartottak azoknak a gyerekeknek, akik még ki akarták próbálni a nemezelést.

Ezzel a két szépséges vadiúj, házi készítésű orsóval követtem el az illusztrációként mellédobott rémséget. Mentségem csak annyi, hogy ez az első kísérletem. Készült még egy nekifutásra egy fehér és egy sárgászöld motringocska - hátha más színnel az eredmény is más - de ez nem jött be. 

Túlsodródtak? Akkor mennyire kell megsodorni? Túl nehéz az orsó? Szalaggyapjú vagy a paplan alkalmasabb erre a célra? Miért sodródik össze saját magával, ha már nem feszítem a szálat? Ha meg nem összesodródik, akkor szétsodródik. Hát ezt nem értem...:((

Mivel mindháromnál ugyanaz volt a gondom, most nyilvánosan kell dicsekednem a mai munkámmal, hátha valaki felvilágosít, hogy a sok- sok gyakorláson kívül, mit kellene másként csinálni!

Help!