Mivel kevésnek tűnt a saját festésű sötétzöld gyapjúm, a belső részt sárgával raktam ki. Érdekes eredmény született a kigyúrás után, mert a nagyon finom szálú sárga egész más textúrát eredményezett, mint a durvább zöld. A hat rétegből jó vastag nemez lett, de ettől függetlenül ezt a táskát sem lehet agyonterhelni, úgy gondolom. A fület végül belevarrtam a táska két belső oldalába, ez is tartósnak tűnik. 

A madárkák színe a benemezelődés után finoman összemosódott, a tónusok lágyabbak lettek.

  

   

A táska, amit ez a két szépséges kismadár díszít, most szárad. Majd azt is felteszem, de ezen a képen, amit még a gyúrás előtt készítettem, sokkal szebben mutatnak a madárkák. A jobb oldali itt még nincs teljesen készen, mert még több kis részletet hozzátettem.

Mielőtt a táska gyúrásához fogtam, a madarakat függönydarabka alatt igyekeztem jól benemezelni, folyamatosan ellenőrizve, nem csúszik-e el a felrakott minta.

A táskát jó erősre gyúrtam, ez sikerült is, viszont nem tett jót a mintának, mert a zsugorodáson túl, az apró részletek elvesztek. Mindegy, ez is tanulság. Gondom volt még a füllel, mert másként akartam eredetileg - de hát minden nem sikerülhet :)). Így is elég volt kitalálni, hogy rögzítsem a már félkész fület.

Egyébként ez a madárka a gyurgyalag.

Imádom a gyurgyalagot!

Húsvéti táska a friss tavaszi zöld  kedvelőinek. A kis neszeszer a belső zsebet hivatott pótolni, bár egy azért  készült, de keveselltem, mivel magam is nagy nagytáska párti vagyok, ott viszont szükségszerű a rendszerezés.

Méretei ellenére a táskát nem célszerű megtömni, szóval ebben nagy súlyt nem lehet cipelni, de alkalomra igazán blickfangos lehet és biztos feltűnik a kézműves dolgok kedvelőinek.

A záródás mindig problémát jelent, most úgy oldottam meg, hogy a hátsó lapon rögzítettem csomóval egy pántot, amit az elején két lyukon átvezetett és áthurkolt pánton lehet átbújtatni.

LÁNYOK, SOK LOCSOLKODÓ LEGÉNYT KÍVÁNOK NEKTEK!

Felirat hozzáadása

Engem is megihletett a közelgő Húsvét és ez a négy tyúkocska - egy inkább kakas - született, stílusosan tojásmelegítőként. A tarajukat egybe nemezeltem a testükkel, a csőr és az alsó taréj külön készült és egyszerűen felvarrtam.
Hát most itt kotkodálnak.

Ennek a nem tudom minek nevezhető edénykének az az érdekessége, hogy az üreges fülét együtt nemezeltem az edény testével. A gyúrás sem volt klasszikus, mivel szinte csak kézben simítgattam, dörzsölgettem, a ráhelyezett minta és a különleges forma miatt.

Utóbb úgy látom, a 8 réteg gyapjú sok volt neki, valószínűleg ezért nem sikerült a ráncokat teljesen eltüntetni. Amivel még nem vagyok elégedett, az a ráhelyezett piros minta, amin túl erősen átütött az alatta lévő gyapjú és nem túl szépen ráncolódott be. A piros sálszerű anyagot egy turkálóban vettem, fogalmam sincs, miből van, de gyaníthatóan műszálas. Hogy ennek köze van-e a benemezelődéshez, azt e pillanatban nem tudom, majd, ha több gyakorlatom lesz a különböző anyagokkal :))