Van egy jól sikerült virágom :) és valaki kérte, hogy készítsem el lila árnyalatból is. Kettőt készítettem, másféle lilákból. Az "eredeti" hatalmas nagy, a mostaniak már hordhatóbbak - ami a méretet illeti - mert a virág átmérője 8-9, a lábbal együtt kb. 15 centi.

A közepét most is egy hungarocell tojáson kezdtem,

majd kézben fejeztem be:

A szirmokat a már régebben leírtak szerint nemezeltem és gombostűzve, pohárba nyomva szárítottam:

Aminek viszont nagyon örülök, az az festés. Laurának köszönhetem, hogy inspirációt adott. Tavasszal már próbálkoztam a festéssel, de olyan  eredménnyel, hogy elment a kedvem egy időre. Most viszont szalaggyapjúval álltam neki. Igyekeztem részben egyenletes színt (a narancsnál), részben többféle árnyalatot létrehozni. Semmi kutyakefés "kártolás", mint a tavaszi festésnél, amit bundagyapjúval próbáltam és a legóvatosabb kezelés ellenére is jól összefőtt. A mostani festés egy nap alatt megszáradt és az egyik virágnál már a saját lilámat használtam. A lila egyébként türkizkékből és pinkből jött létre (csak ilyenem volt). A világos sárgás zöldes pedig citromsárgába kevert leheletnyi kékből. A többárnyalatú lilához festés közben a fazék egyik felébe töményebb kéket öntöttem és nagyon nem bolygattam a festőlét.

Ami némi aggályt jelent, a szín rögzítése. Az első öblítőlé jól elszíneződött, a második, amibe ecetet is löttyintettem, az már nem, ami azért nem nyugtatott meg teljesen.  

Téli szél lengeti a mai sálat...

Ez nem háromszögletű, hanem klasszikus, hosszúkás forma. A két végén és a közepén rojtok vannak. Most már tudom, mit csinálnék másként rajta, de azt majd legközelebb.

Itt még a szeme nincs rendben. Mivel nagyon kilógott az összképből, ezért tompítani kellett egy flitterrel (köv. kép). A belseje üreges, száradásnál papírtörlővel tömtem ki egy kicsit. Lehetett volna több réteget is feltenni, de azért így is jól tartja a formáját.

Kivettem a szabadba is, hogy más fénynél is látni lehessen.
Egyébként úgy készült mint egy szemüvegtok, csak másként :)

Adventi vásár

Jó volt, annak ellenére, hogy hideg volt kinn állni. Sok tapasztalatot nyújtott.

A vásár előtti utolsó nekibuzdulásként készítettem néhány kitűzőt. Először ki kellett kísérletezni papírhajtogatással, hogy nagyjából milyen a kála "szabásmintája". Két különböző méretet csináltam, a kicsi virágfeje kb. 5 cm, a nagyé 9-10. Az összeállításnál megpróbáltam a hímzőfonallal összevarrni, de nem találtam szépnek azt, ami a hátulján látható volt. Igaz, a kitűző alap is csak varrva van, de az lényegesen kevesebb öltés. Aztán jött a hobbi boltban kapható ékszer ragasztó. A neten nagyon sok gyönyörű virág van, fogalmam sincs, hogy állítják össze, biztos titok (vagy lehet, hogy ragasztják?). Az viszont nem titok, hogy a beragasztózás után vastagon körbetekertem papírzsebkendővel, ruhacsipesszel összefogattam és így maradt egy éjszakán át. Ja, és úgy szárítottam a nedves nemezt, hogy a kívánt hajlításokat gombostűvel fogattam meg.

Két nap múlva megyek az adventi vásárba és mindenféle nemez munkából szeretnék vinni egy-két darabot, ezért gőzerővel dolgoztam az elmúlt napokban. Ilyen rácsos sálat utoljára tavaly karácsonyra készítettem két családtagomnak és mivel ők nagyon szeretik (sőt, nekem is tetszik, majd én is kapok egyet) hát tegnap nekiálltam és ez a kettő született. Kirakásnál 1 méter 80 volt az egyik és 2 méter a másik. Kb. 20-25 cm-t mentek össze, az éppen még elfogadható mértékben. Egy szín két árnyalatával készültek, a zöldesbe díszítésként a göndör és fényes (ez utóbbi a képen sajnos nem jött ki ) wensleydale szálakat tettem. Lapos háromszög formájuk van, részben mivel a 60 cm széles asztallapom ezt teszi lehetővé, részben mert sálként vaskosabban nem is lehetne a nyakba tekerni. A súlyuk 6, illetve 8 deka.

Elkészült a harmadik halacskám, jó pár óra munka volt vele. Itt is először nyers színű gyapjúból alakítottam ki a formát, a színeket és a mintát utána szurkáltam rá. Gyerekkoromból igyekeztem visszaidézni a láncöltést, kis próbálkozás után ment is. Nem gondoltam, hogy a kész nemezre ilyen könnyű hímezgetni.

Gyorsan kihasználtam a ki-kisütő napot és a még nedves pántokkal felszereltem a már említett csuklómelegítőket.  Mindkét végére csináltam egy kis nyílást és abba hurkoltam a pántot. Visszafordítva csomózás nélkül is a kézen marad, nagyjából, úgy, ahogy az első képen látszik. Illetve egy kötés kell legyen rajta, a tenyér felőli részen, ezért a pántot puhára érdemes készíteni. Ezt tudtam kitalálni ahhoz, hogy különböző csukló méretekre is jó legyen. A pántok kb. 75-80 cm hosszúak, maga a karperec pedig tetszőleges magas és kicsit kisebb, mint a csuklónk kerülete. A végén a gyúrással lehet segíteni rajta, ha netán túl nagy az áthajló rész, mivel az itt nem lehet.

 

Most egy időre evvel a fehér-pirossal elbúcsúzom a nyakláncoktól és fülbevalóktól. Ehhez már nem is csináltam karperecet. Az az igazság, hogy nem szeretek egymásután egyformákat vagy nagyon hasonlókat csinálni, általában párhuzamosan készül több minden. Most például csuklómelegítőnek, vagy karkötőnek is nevezhető dolgokat készítek, egyrészt divatos, másrészt jót tesz a golyógyúrásban megfáradt ízületeknek :)

Gondot okoz, hogy csak napfényben tudok elfogadható képeket csinálni. Lehet, hogy tovább kellene képezni magam fotózásból.

Mutatom külön a fülbevalót is, mert ez most nekem jobban tetszik, mint a turbános.

Először a sok bogyóból és ugyanannyi csíkocskából ez a karkötő készült. Gumis damilra fűztem föl zsákvarrótűvel, a várakozással ellentétben, teljesen gond nélkül.

Utána, mivel benne voltam a zöldben, próbáltam egy nyakba- és fülbevalót is hozzáképzelni. A nyakláncnál kevesebb csíkocskát használtam, mert dzsungel jelmezt csak nem akartam kihozni a dologból. A fülbevaló szintén két bogyóból indult ki, amit turbánszerűen körbetekerem egy-egy kis nemez csíkkal, amit rá is öltögettem. Elég jó stabil lett és a cérna sem látszik ki. A fém részt azért nem volt gond rögzíteni, mert ráhúztam a kis csík végére a varrás előtt.

 

A fülbevaló itt áll külön is, talán egy kicsit jobban látszik, miről van szól. Napfény nélkül, hiányos fotófelszereléssel (és tudással) nem annyira vagyok elégedett a képekkel, de hát ez van.

Van egy-két fehér alapon piros márványos golyóm is, lehet, hogy nekiállok még abból is összehozni egy garnitúrát, mert a zöldből most elég - és gondolni kell a karácsonyra is.

A golyókészítést egyébként "gépesítettem". Szépen ülve, lazán összeállítottam őket, mivel elég sok kellett, kézben hömpölygetve, amíg kifogástalan gömb alakjuk nem lett. Úgy dió méretűek voltak ebben a stádiumban. Mivel a monotóniát hamar meguntam, ezért másnapig szépen várták a további sorsukat. Kissé ki is szikkadtak, akkor viszont meleg, ill. forró víz és adj neki, gyúrás. Ez volt a fárasztóbb. Végül cseresznye méretnél álltam meg.