Ezek a szütyők nem az elmúlt két napban készültek, de most lettek fotó érettek. Elárulom, hogy tényleg nagy elánnal dolgozom, mert elhívtak egy bemutató foglalkozással (!) egybekötött adventi vásárra és mivel ilyenen még nem voltam, nagy izgalommal készülök. Ami új volt nekem is az eddigi szütyőkhöz képest, az az, hogy száradáskor puha papírral -tudjátok, milyenre gondolok- jól kitömtem a vastag nemez holmikat (a kis kéket kivéve, de annál is pótolni fogom) és így remekül megtartották a gömbölyded formát.

Annyira tetszik ez a részlet, hogy lehet, hogy lecserélem a fejlécet, addig is megmutatom az újabb halacskám szemét közelebbről. Flittereztem is egy részét, de nem biztos, hogy ez bevett gyakorlatom lesz a jövőben :), bár ennél csak nagyobb flitterek létezhetnek.

...és így néz ki egyben. A fényképezéssel sokat kínlódtam, nem túl eredményesen, itt pl. felültettem a gép állványára, mert megállni nem nagyon akart. Az alsó kunkor támasztékként funkcionál, persze csak nálam, mert egyébként a halacska avval kotorta meg a tengerfenék iszapját, hogy felkeverje az ott rejtőzködő táplálékot. A páncélzata pedig a védekezést szolgálta, mert mint egy teknős, oda tudta visszahúzni a fejét veszély esetén.  A farokúszói  támasztékként is, lábként is működnek, talán azt a pillanatot kaptam el, amikor a bojtos úszó kimászott a szárazföldre :)

(Bocs.)

A tűnemezelt halacskának az úszói külön készültek és csak a legvégén applikáltam fel a testre. Az egész kb. 8-10 cm hosszú. Jó keményre szurkáltam, ezért nagyon stabil, de még így is inkább dekoráció, mint játék. Elég sok időt vett igénybe, talán 5-6 órát, persze apránként.

Visszatértem a tűnemezes nyakdíszekhez. Leginkább azért, mert tévézés közben remekül lehet böködni. Kétségkívül általában begyűjtök egy-egy kis szúrást, de olyan vészes még egy sem volt, hogy emiatt a dupla szórakozást mellőzzem.

A gyapjút úgy érzem, leginkább bőrrel szabad kombinálni (most persze éppen flitterezek egyet - nincs még kész), ez a kettő legalábbis olyan. A lilához fülbevaló is készült. A bőr áthajtásnak az az egyik funkciója, hogy tompítja a szív formát. A másik, hogy igen meg kellett gondolni a bőr csomózását, mert eléggé hangsúlyos elem, ezért is vezettem végig elöl, hogy aztán csak lenn kelljen megkötni.

Ez az eleje:

A következő nyakláncot már egyszer feltöltöttem, de Ági kérte, hogy az elejét jobban mutassam meg:

Nekiálltam első svájci sapkámnak, vagy mondjuk barettnek. A sablont egy kartondobozból vágtam ki. A legnagyobb fedőm lett volna a minta (körző nincs a házban), de számítva a zsugorodásra, a fedőt kicsinek találtam, ezért kb. 5 centivel nagyobbra vágtam ki a mintát. Átmérője végül 41 cm lett. Amikor kész volt a gyúrás, azért megijedtem, mert bár jól összeállt a gyapjú, de a zsugorodás még váratott magára. Aztán a jó forró víz és még vagy négy nekiveselkedés meghozta a várt méretet, a kész sapka átmérője 31 cm lett. Három óra munka (szórakozás) volt vele...

                                               

A csoportosulás tagjai vizesen nemezelt kúpocskaként indultak, amit száradás után tűnemezeléssel folytattam úgy, hogy hungarocell darabot dugtam a közepükbe. A majdnem öt éves Olivér nyomban tudta óvodai tapasztalataiból, hogyan kell ujj bábozni a figurákkal. Én is meglepődtem, hogy milyen spontán vágott ki egy sosem volt mesét. Azt hiszem, ezt folytatni kell!

Vidámabb is kell!

A múltkori bánatos virágok után ellensúlyozni akartam a kissé decens hangulatot, ezért bátrabb színeket használtam a mostaniakhoz.

A szirmok és a lábak itt is külön készültek, aztán a varrogatás következett. A közepe kis labdából indult, amit a vége felé az egyik oldalán ellapítottam és úgy szárítottam.

A piroskánál a szirmokat egyben nemezeltem, majd megszabdaltam és gyúrtam. Külön készült a középső rész, amihez egy hungarocell tojás szélesebbik fele volt a sablon. A három lábacskát a noppos fólián sodorgattam, úgy, hogy az egyik végére több gyapjú (és a szín) került. . A szirmokat egy pohár szájába nyomva szárítottam.

Ők születtek az elmúlt napokban. A szirmok, a levelek, a kacskaringók és a virágok közepe (bibe? porzó?) természetesen külön készültek, vizes nemezeléssel és utólag varrtam egybe hátul hímzőfonallal.

És itt állnak egyenként:

A virágok mérete elég nagy, legalább tenyérnyi, de a lógókkal együtt akár két tenyérnyi is. A következőkben azért kisebbeket szeretnék készíteni.

A második, sárga-zöld virág készítését dokumentáltam is képekkel, felteszem ide az érdeklődő kezdők számára.

A nagyjából kör alakban, több rétegben kirakott gyapjút meleg vizes, szappanos kézzel benedvesítettem. Volt rajta egy vékony háló is (a képen szúnyogháló van, de lehet függöny darab akár), hogy az első simításoknál ne ragadjon a gyapjú a kezemhez.

Ha sikerül túlvizezni, a felesleget törülközővel fel lehet itatni. A másik módszer az, hogy nagyon gyengéden beletekerem a fóliába a gyapjút (úgyis azon van kirakva) és a tekercs végén kicsorgatom a vizet.

Díszítésként a vízen éppen csak áthúzott, ici-pici tincset helyeztem el a leendő virágon.

A következő művelet a tényleges nemezelés. Több módon lehet elvégezni, mindegyikben az a közös, hogy lehelet-gyengéden szabad csak bánni vele, épp hogy érintve a felületet, persze a meleg víz és a szappan társaságában.

Sík formánál nekem bevált a képen látható cső- szigetelő cső, ami két méteres szálban fillérekért kapható a barkács áruházakban. Azt felszabdaltam és nyújtófaként használom néhány percen (!) keresztül.  Mielőtt félrevezető lenne a nyújtófa szó által keltett képzet, vigyázat: itt szó sincs nyújtásról! Csupán a finom, könnyű egyenletes görgetést szabad segítenie.

Szigetelő cső nélkül is lehet vígan nemezelni, úgy, hogy a fóliát és a törülközőt tekerem fel és azzal görgetem a munkadarabot. Közben a mintát többször ellenőrzöm. Még picit mozdítható, ha hagyja magát (max. a legelején).

Olló- távolságokat belőni - vagy körző, vonalzó :)

Utána jöhet a gyúrás, először finoman, aztán bátrabban, közben jó meleg, szinte forró vízzel locsolgatva, kitekerés után többször forgatva.

Amikor már jól összeáll, némi további tömörödést segítő csapkodás után ki lehet öblíteni, pici ecettel a második vízben. 

A kész nemezben az a tündéri, hogy úgy szárítod meg, ahogy akarod, mert még akkor is alakítható. Az egyik virágomat borzasabbra akartam, ezért összegyűrve zsebkendőbe csavartam és úgy hagytam megszáradni.

Off: Valamit változtatott a képfeltöltési lehetőségen a blog szolgáltató, mert sem a képek helyzetét, sem a méretét nem tudtam variálni (vagy én bénázok?).