Ez a két nyakdísz már kész van egy ideje, de nem volt érkezésem a záródásukat megnyugtatóan összehozni. Végül aztán sikerült. A kék készült először - nyilván látszik is rajta - a rozsdaszínünél már jobban odafigyeltem.

Leírom a menetét:

Kiraktam mindkét hosszúságot szárazon, itt-ott más árnyalattal vegyítve.

Azután a hosszabbikat megnemezeltem az első csatlakozásig, majd a rövidebbet úgy, hogy a két végét szárazon hagytam, hogy össze lehessen dolgozni a hosszabbikkal. Amikor ez megvolt, jött a hosszabbik középső része, amit ismét össze kellett nemezelni a rövidebb szárazon hagyott végével. Innen már csak az utolsó hurka sodrása volt hátra és a lezárás. Az pedig úgy történt, hogy megvettem a leghosszabb szerelőpálcát, amit átdugtam a nyakdísz végén, visszahajtva rögzítettem és ráapplikáltam a kupakot, aminek a lyukán a szerelőpálcát kidugva visszahajtottam, persze előtte beillesztettem a zárszerkezetet. A kék rövidre sikerült, ezért lánchosszabbító is kellett hozzá. A nemezhez szerintem jobban illik a réz vagy a bronz, de én sajnos csak ebből az ezüstösből tudtam a nagyobb díszhez összeszedni a zár részt (Győr nincs olyan jól ellátva hobbiboltokkal és talán a választék sem elég egyenletes). Mindegy, ez már ilyen marad, talán nem olyan vészes ezüstössel sem.

A kertben a pavilon az xxx km/órás  széllökésektől összedőlt valamikor az éjjel, amikor az áram is elment, a muskátlik lebucskáztak a lépcsőn, a mogyoróbokor és a fűzfa ágai-bogai az udvaron hemperegnek, és Lucát (boxerlány) alig lehetett rávenni, hogy legalább pisilni menjen ki. Egy ilyen májusi napon, a jó kis fűtött lakásban hát mi mással lehetne múlatni az időt, mint nemezeléssel?

Kicsiknek-nagyoknak szánt karperec kollekciót kreáltam,  itt látható a délutáni termés. 

Láttam egy kereskedelmi weblapot és azon érdekes spirális nemezelt megoldásokat. Lehet, hogy géppel (?) készületek ezek az elemek, annyira szabályosak. Ha nem, hát e a kalappal azok előtt a távol-keleti hölgyek előtt, akik ezt így el tudták készíteni. Nem így, ahogy én, hanem, ahogy a weblapon láttam :)

Szóvel, ezt a beigli szerű dolgot feltétlen ki akartam próbálni. A legelső  adagnál is azt gondoltam, hogy elég keményre sodortam a kétszínű előnemezelt lapokat. Aztán a szétvágás után kiderült, hogy távolról-közelről sem. A legkeményebbek a vöröses-sárgás tekercsek voltak, látszik is, hogy azok mentek össze a legjobban. A háromféle nemez-sodrás meg simogatás után már elegem lett belőle, de azért még biztos lehetne  fejleszteni a technikát. Hogy mi lesz belőle - az még rejtély - tapasztalat viszont máris lett.

Ezt a nemezképet saját fotó alapján készítettem (tópart erős szürkületben, kis templom a félszigeten és  tükörképe a vízben, amin egyébként hattyúk is úszkáltak :))) 

A kép háttere sötétszürke natúr gyapjú, ami a gyúrásnál eléggé átjött a színére. Ennek nem nagyon örültem. Ez a háttérnek használt gyapjú nagyon érdekes, mivel erős, sprőd, mégis selymesen csúszós. Azt hiszem, máskor mégsem fogom ezt ilyen célra használni.

A két kedvencemet megmutatom közelről is. A terítő kb. 42 x 38 cm, és mivel nem túl vastag, nem volt nehéz kigyúrni. A virágmintákat először kiraktam, majd arccal lefelé fordítva beborítottam a háttérrel. A megfordítása volt egy kissé izgalmas, de végül is amennyit mozdult a minta, az pont jót tett neki. Mivel az ilyen képnél nem kell a kontúrokra annyira vigyázni, sőt, az elmosódottság  egy kis akvarelles hatást ad neki -legközelebb a színén fogom csinálni.