Elkészült a húsvéti dekoráció. Még töröm a fejem a húsvéti karkötőn is, és mivel a tojásból most egy darabig elég, lehet, hogy holnap annak állok neki. 

Az első tojásokon láttam a száradás után, hogy egyik-másik szín nem nemezelődött be rendesen, ezért újra nekiugrottam, visszalabdásítottam és gyúrtam még egy sort olyan meleg / forró vízzel, amit csak bírtam. Jót tett neki.

Visszatérek a festési tapasztalatokra. Újabb nekifutás, most már szigorúan az utasítás szerint és kétszer annyi vízben, mint az első alkalommal. Kétség kívül kicsit más, vagyis sokkal lazább, de a kutyakefés fésülést most sem lehet megúszni. Egyébként most sem lett kék, hanem lila, de azért ez már SZÍN.

Amin még gondolkodnom kellett: hogyan mérjek ki 1/2 g festéket a mérlegemen, ami 1 g-os legkisebb egységgel mér. A következőkre jutottam (magamtól): 12 szál gyufa tett ki 1 g-ot. Elvettem hatot és a helyére kimértem a festéket, amíg ismét nem mutatott a mérleg 1 g-ot. Hát nem zseniális? :)

Ne adjátok fel, ha úgy elrontjátok a festést, mint én! Ez történt:
A képen látszik, palacsinta lett a gyapjúból. Mentorom szerint nem követtem a festék utasítását (tényleg), mert nem hagytam kihűlni a festőlében (tényleg). Meg talán főzés közben bugyogott is gyöngyözés helyett, azt is túl gyorsan (tényleg).
El kellett mindezt fogadnom, viszont a gyapjú palacsintával is kellett valamit kezdeni . A már emlegetett kutyakefe (á 270 Ft az eurós boltban) nem okozott csalódást, mert az eredmény, ha nem is kiváló, de kielégítő.

Megszületett a harci mamutom, bár Kisgömböcnek is elmegy, mert csak nőtt, csak nőtt, csak nőtt. Nyers színű gyapjúból van az egész, csak egy vékony ruhát kapott a  natúr barnából. Csináltam hozzá 4 szál drótocskából vázat, de igazából nem látom a jelentőségét, ennél a méretnél legalábbis. A stabilitását a keményre szurkált vastag lábak adják. A háta sokkal puhább. A szurkálással remekül lehet kisebbíteni, persze ennek megvan a határa. Növeszteni már sokkal könnyebb, végül is a forma alakítása a szükséges helyeken gyapjú hozzáadással történik. Az enyém (pardon, nem az enyém, hanem Olivéré) is ezért lett kb. háromszor akkora, mint ahogy lelki szemeimmel terveztem. Bevallom a vége felé már igencsak vártam, hogy ne vegyek észre rajta semmi csinálni valót.Lehet, hogy a kalapja és a stólája - ez végül is a gyapjas mamut saját haja, szóval a gyapja akart lenni - is ezért sikerült kicsit varieté táncosnősre.
Még gyorsan hozzáírom, hogy a mamutka 34 cm magas és a rengeteg gyapjú ellenére csak 35 dkg.

Ma délelőtt kipróbáltam a gyapjúfestést és elmondhatom, hogy volt egy szép nagy húslevesfőző fazekam, meg egy adag hófehér, laza, pihe-puha gyapjúm. A két kipróbált szín közül a napsárga még csak-csak, de a kékből előbb lila lett, utána meg koromfekete, igaz a lilát enyhítendő, tettem hozzá egy kis sötét pinket. A festéklé, meg az öblítőlé, meg a fürdőszobában a kézmosó környéke nagyon szép lila lett, de a gyapjú az csak maradt fekete. Mint szín, nem is bántam, de az állaga! Odalett a pihe-puhaság, a színes lében főzés következtében eléggé megnemezelődött mindkettő, most száradnak, de nyilván a száradástól nem változnak vissza habos csodává. Nincs kétségem, hogy nem a festék tehet a gyapjúm halmazállapot változásáról, de a lényegen ez nem változtat. Lehet, hogy most kellene megkártolni? Valahol olvastam, hogy kellő kitartással, drótszőrű kutyakefével megoldható.

A fiaskó ellensúlyozására inkább folytattam az Olivérnek ígért gyapjas mamutot. A feje kész, a teste alakulgat. Mivel már festenem nem kell, a mamutnak kell(ene) elkészülnie a hétvégén. Majd kevesebbet nézegetem a kutyákat, ahogy az udvaron játszanak.

A kisebbik új fiú nálunk – egy hete költözött hozzánk – és nagyon jó játszótársa lett Lucának. Luca pedig… na, erről inkább máskor, mert a kutyákról is bőven tudok mesélni!

Ez egy nemezes hétvége lesz - kaptam szépségeket Renátától, meg egy kis próbafestéket is, majd igyekszem e helyen is dokumentálni a festés lépéseit, meg a végeredményt (nekem is nagyon sokat segítettek a neten a képes nemezes beszámolók).
Új helyen a számláló - a régi meg lecövekelt, mozdíthatatlanul. Hát így is jó :)

A két utolsó munkámat megmutatom. Mind a kettő tűnemezzel készült. A technikáját a netről lestem el, nagyon élvezetes volt kipróbálni, nekem hogy jön össze. Hihetetlen, milyen engedelmesen formálódik a gyapjú az ember keze között, talán az agyagozáshoz lehetne hasonlítani.

A nyuszit a közelgő Húsvét inspirálta. Zöld, mivel éppen csak ilyen gyapjúm volt, de ráfoghatjuk, hogy ez a tavasz színe, meg aztán olyan szépen összejött a trikolor is.

A másik pedig anyukám kedvenc énekese volt. Nem baj, ha nem ismeritek fel a "mű" alapján. Voltak a családtagok részéről olyan vad tippek, hogy Mátyás király, Voltaire, én saját magam, stb. Anyu sem ismerte fel első nekifutásra, de később mindig emlegette hogy tényleg pont olyan, mint Jimmy. Már miután meg kellett mondanom, ki is ő. De azt hiszem, ez igazán nem számít. Ami számít, hogy anyu a 90. születésnapjára kapta a kis portrét. Isten éltessen, Anyu!

Sajnos a jobb oldali képeket egyelőre csak úgy tudtam feltenni, hogy nagyítani nem lehet. Nem tudok rájönni, hogy diavetítéshez hogyan töltsem fel a képeket. Majd még kísérletezem.

Ez a blog véletlenül jött létre.
Nemezes munkáimat meg akartam mutatni kolléganőimnek, ezért egy este feldobtam néhány képet egy könnyen szerkeszthető web oldalra. Persze azt láttam, hogy az egész sehogy sem néz ki formailag, de hát a "blogolást" is tanulni kell...vagy legalább gyakorolni...
Még az elején járok, de majd rendezem a soraimat és remélem találkozom itt nemez-barátokkal.
Ez a kis táska a legelső munkák egyike. Részt vettem egy egy napos tanfolyamon, ott készült.

Mindenkit biztatok: próbálja meg! Biztos örömet szerez vele magának és a környezetének!