Bár az árvácskát még télen is látni a virágágyásokban, én most tavaszvárónak készítettem.

Leírása (sajnos erről nincs fotó): kör alakban tettem ki 4 rétegben a gyapjút. Az első átnedvesítés után kerültek rá az eltérő színek, ill. árnyalatok. Kicsit meghengergettem és amikor már kapaszkodtak a szálak, kialakítottam a szirmokat. Az igazi gyúrás, most már jó meleg vízzel, ezután következett. Szükség szerint még gyúrás közben is megvagdostam. Öblítés után a közepeket hátulról összehúztam és a szirmokat kicsit megigazgattam. Csodálatos, hogy a már kész nemez úgy marad, ahogy csak akarom!

Még egy kis halacska...
A hasa ennek is üreges, jól kitömve szárítottam. A készítése pont úgy történt, mint az elsőnél.

Elég sok szép színű maradék gyapjúm van, ezért nekiálltam halazni. 

A fenti képen az első kirakást lehet látni, még gyúrás előtt. Mire elkészül az egész, az élénk színek némiképp eltompulnak, mivel az alap gyapjú szálai átszövik egy kicsit a felületet is. Itt most nyers színű gyapjú volt az alap, amire fátyol vékonyságban kiraktam a különböző színeket, majd egy vékony szúnyogháló (lehetett volna függöny darab is) alatt finoman rásimítgattam az alapra. Utána pici tincseket húztam ki a színesekből és átnedvesítve felhelyeztem a mintának szánt motívumokat. 

De nem mondtam el még az elejét az egésznek: buborék fóliából kivágtam egy ovális formát és arra kezdtem kirakni a fehér gyapjút, mindkét oldalon, mivel üregesre akartam a halacskát. Hogy mindkét oldala egyforma legyen, lefotóztam az elkészült első oldalt (ez látható a fenti képen) és ez alapján sikerült a másik oldalt is ugyanúgy kirakni.

Folytatva akkor: a minta kirakása után a finom hengergetés következett, gyakori ellenőrzéssel, nem másztak-e el a gyapjútincsek. Amikor már alakult a dolog, nekiálltam az ollóval megszabdalni az uszonyokat és utána még gyúrni, gyúrni. Egy idő után kiszedtem a száján át a fóliát és simogattam még szappanos kézzel az orra fölött, meg az álla alatt, hogy szépen álljon az egész.

Öblítés után puha papírral tömködtem ki, hogy formára száradjon.

Már készülök a következőre :))

Santi élete utolsó négy hónapját nálam töltötte. A lányom kutyusa, de amikor betegen rendszeresen gyógyszerezni kellett és meleg lakásra, meg napközbeni babusgatásra volt szüksége a hajlott korú kutyusnak, hozzám költözött. Hatféle szívgyógyszernek köszönhetően viszonylag jól megvolt, bár a nap nagy részét pihenéssel töltötte. Két hete kezdődött, hogy a hátsó lábaira nem tudott ráállni. Az állatorvos különböző gyógyszerekkel, köztük erős fájdalom csillapítóval kezelte, de a lábra állás mégis olyan fájdalommal járt Santinak, hogy végig sírt, nyüszögött, le-le rogyott. Az utolsó napokban egy hatalmas törülközőbe fogva, ketten cipeltük le az udvarra, hogy pisilni tudjon.

Pénteken kellett elköszönnünk tőle.

A lányomnak készített nemez képpel neki állítottam emléket. Amikor a hat éves Olivér meglátta, percekig csak állt és nézte, aztán elkezdte simogatni a puha gyapjút…  

In memoriam Santos  

Akinek előzetesen elmondtam, hogy Albániába készülünk, teljesen ledöbbent. Volt aki a maffiától féltett, volt aki a szegénység látványától. Hát igazából egyikkel sem találkoztunk.

Találkoztunk viszont a  vendégszeretettel, a jóindulattal, szerénységgel és csodálatos tájakkal. A 3300 km-es út során bepillantottunk egy gyorsan fejlődő, de  alig ismert ország életébe. A tengerparton épülő szállodák tucatjai vannak minden városban, a hotelekben minőségi a berendezés és az ellátás. Hihetetlen az emberek segítőkészsége, kedvessége, amit lépten-nyomon tapasztaltunk. Csak ajánlani tudom, hogy ha valakiben van egy csöpp kalandvágy és kicsit hátat akar fordítani a "tucat" nyaralásoknak, fedezze fel magának Albániát, mielőtt még elözönlik a turisták.

Az utak változatosak, ami azt jelenti, hogy az autópályától az egysávos foltozott-gödrösig minden jócskán megtalálható. Azok a bizonyos egysávos-gödrösök szerpentinként kanyarognak fel a hegygerincekre, aztán le a völgyekbe úgy, hogy nincs 50 méter egyenes szakasz rajtuk.  Mi is végigjártunk egy ilyen több mint 100 km-es szakaszt, csaknem egész napos út volt, persze a sok fényképezési pihenő miatt :)) A látvány és a szerzett élmények viszont az izgalmakért is kárpótoltak. 

Pár képpel szeretném bemutatni Albánia megismert arcait.