A hattyú kitűzőt csak azért tettem fel szólóban is, mert most napfényben tudtam fényképezni és ő az egyik kedvencem!

Amúgy meg itt állanak az újabb kitűzők fekete-fehérben, ami a gyúrástól szürkésbe hajlik és vörös-barnában, amivel kísérleteztem kicsit. Azonos színű szatén szalagot helyeztem a lapkámra átlósan pár centinként és vékony réteg gyapjúval fedtem be. Nagyon szépen csillan a fényben a szalag.

Ismét kitűzők, úgy hogy ne nagyon legyenek virágszerűek :)),  a pirosoknál  tüll felhasználásával. Mindegyik levélkékből áll és az összeállításnál forgattam őket ide-oda, amíg nem találtam jónak az összképet. A levélkéket nem egyenként nemezeltem, hanem készítettem egy két tenyérnyi lapot és a második, harmadik gyurkálás után vágtam őket formára, aztán jött a keményebb, hosszabb gyúrás.

A színek (mondanom sem kell) a valóságban kb. százszor szebbek, de hát a fotós tudásom...

Pont azon szenvedek, hogy fehéregyensúly állítgatás ide meg oda, nem vagyok képes az eredeti színeket visszaadni. Pl. a  háttér sem volt egy picit sem rózsaszín :((

Mini kalapok készültek az utóbbi időben. Úgy kezdődött, hogy találtam egy darab fekete tüllt és elkezdtem forgatni a kezemben, mit lehetne ebből kihozni, persze a nemezzel együtt. A kalapocskák kb. 15 cm átmérőjű kis barettek, amiket tollal, tüllel díszítettem. Nagyon jól el tudom képzelni kontyhoz, vagy szépen hátratűzött frizurához egy negyvenes évek beli derékban erősen szabott kiskosztümhöz vagy éppen egy koktélruhához. Én már nem fogom hordani :))), de egy fiatal, bevállalós hölgyön garantáltan ütős lenne.

Találtam egy érdekes videót. Ilyen egyszerű :)))

Kunst

Aki fázik, vacogjon,

Fújja körmét, topogjon,

Földig érő kucsmába,

Nyakig érő csizmába,

Burkolózzék bundába,

Bújjon be a dunyhába.

Üljön rá a kályhára,

Mindjárt megmelegszik.

(Kányádi Sándor: Aki fázik)