Ezek a szütyők nem az elmúlt két napban készültek, de most lettek fotó érettek. Elárulom, hogy tényleg nagy elánnal dolgozom, mert elhívtak egy bemutató foglalkozással (!) egybekötött adventi vásárra és mivel ilyenen még nem voltam, nagy izgalommal készülök. Ami új volt nekem is az eddigi szütyőkhöz képest, az az, hogy száradáskor puha papírral -tudjátok, milyenre gondolok- jól kitömtem a vastag nemez holmikat (a kis kéket kivéve, de annál is pótolni fogom) és így remekül megtartották a gömbölyded formát.

Annyira tetszik ez a részlet, hogy lehet, hogy lecserélem a fejlécet, addig is megmutatom az újabb halacskám szemét közelebbről. Flittereztem is egy részét, de nem biztos, hogy ez bevett gyakorlatom lesz a jövőben :), bár ennél csak nagyobb flitterek létezhetnek.

...és így néz ki egyben. A fényképezéssel sokat kínlódtam, nem túl eredményesen, itt pl. felültettem a gép állványára, mert megállni nem nagyon akart. Az alsó kunkor támasztékként funkcionál, persze csak nálam, mert egyébként a halacska avval kotorta meg a tengerfenék iszapját, hogy felkeverje az ott rejtőzködő táplálékot. A páncélzata pedig a védekezést szolgálta, mert mint egy teknős, oda tudta visszahúzni a fejét veszély esetén.  A farokúszói  támasztékként is, lábként is működnek, talán azt a pillanatot kaptam el, amikor a bojtos úszó kimászott a szárazföldre :)

(Bocs.)

A tűnemezelt halacskának az úszói külön készültek és csak a legvégén applikáltam fel a testre. Az egész kb. 8-10 cm hosszú. Jó keményre szurkáltam, ezért nagyon stabil, de még így is inkább dekoráció, mint játék. Elég sok időt vett igénybe, talán 5-6 órát, persze apránként.

Visszatértem a tűnemezes nyakdíszekhez. Leginkább azért, mert tévézés közben remekül lehet böködni. Kétségkívül általában begyűjtök egy-egy kis szúrást, de olyan vészes még egy sem volt, hogy emiatt a dupla szórakozást mellőzzem.

A gyapjút úgy érzem, leginkább bőrrel szabad kombinálni (most persze éppen flitterezek egyet - nincs még kész), ez a kettő legalábbis olyan. A lilához fülbevaló is készült. A bőr áthajtásnak az az egyik funkciója, hogy tompítja a szív formát. A másik, hogy igen meg kellett gondolni a bőr csomózását, mert eléggé hangsúlyos elem, ezért is vezettem végig elöl, hogy aztán csak lenn kelljen megkötni.

Ez az eleje:

A következő nyakláncot már egyszer feltöltöttem, de Ági kérte, hogy az elejét jobban mutassam meg:

Nekiálltam első svájci sapkámnak, vagy mondjuk barettnek. A sablont egy kartondobozból vágtam ki. A legnagyobb fedőm lett volna a minta (körző nincs a házban), de számítva a zsugorodásra, a fedőt kicsinek találtam, ezért kb. 5 centivel nagyobbra vágtam ki a mintát. Átmérője végül 41 cm lett. Amikor kész volt a gyúrás, azért megijedtem, mert bár jól összeállt a gyapjú, de a zsugorodás még váratott magára. Aztán a jó forró víz és még vagy négy nekiveselkedés meghozta a várt méretet, a kész sapka átmérője 31 cm lett. Három óra munka (szórakozás) volt vele...