2011. május 23., hétfő


Újra itt vagyok.
Némi alkotói szünet után J most újult erővel fogtam ismét olyanba, amit még nem, vagy nem pont így csináltam. Karácsony környékén már készült két papucsom, bár befejezetlenek maradtak, mivel talpuk nem volt, vagyis volt, de „csak” nemezelve. A gazdáik így is szeretik és viselik is, de azért ez nem az igazi. Most sikerült kölcsönkapnom egy kedves ismerősömtől kaptafát, ami nagyon felvillanyozott és legott bele is fogtam a mamusz-projektbe. Persze inspirált a youtube-os videó is.
Először mutatom a képeket:




Hogyan készült?
Sajnos csak egy-két fotó készült, de igyekszem szóban pontosan leírni a menetrendet.






  1. A gyapjút a szokásos módon tépve raktam ki, két rétegenként langyos, szappanos vízzel átnedvesítve. Itt még simogatás, dörzsölgetés nincs, csak a szélek igazgatása és a felesleg felitatása a hálón keresztül szivaccsal. Összesen nyolc réteg került mindkét oldalra, két rétegenként nedvesítve, átfordítva.
  2. A kirakás után jöhet a simogatás, rezegtetés, finoman, nagyon lágyan, a felesleges víz felitatásával szükség szerint, persze mindkét oldalon. Itt még benne van a mamuszokban a sima karton sablon. Kicsit kényes átfordítani, de a víz kiitatása után (hogy ne legyen olyan nehéz), két kézzel megfogva egy gyors mozdulattal megoldható.
  3. Középen szétvágtam a mamuszkát, szintén kényes lépés az ázott papírsablon eltávolítása, de jó szappanos kézzel a mamusz belsejében simogatva, nagyon óvatosan a sablon kiszedegethető.
  4. Mivel már kívülről kapott egy jó adag simogatást, most egyből kifordítottam és a belsejét is megdolgoztam. Ebben a stádiumban nem kell forró vizet használni, elég a kellemes meleg víz és a szappan szükség szerinti használata. Ezt úgyis érzi az ember a kezével, mivel ha kevés a szappan, nem csúszik a kéz az anyagon.
  5. Egy idő múlva (mennyi is? nem kell sok, mondjuk 2x10 perc), amikor már jól kapaszkodnak a gyapjúszálak, jött a kaptafa és a munka dandárja. Itt már a locsolólabdát használtam, a jó kis forró víz miatt és módszeresen, részenként simogattam, igazgattam a gyapjút a kaptafára. A kaptafát bevontam nejlonnal, nehogy baja legyen, ki tudja mit szólt volna a forró fürdőhöz.
  6. Ez a munkafázis lábanként fél és egy óra közötti ideig tartott. Szóval itt meg kellett vele dolgozni rendesen. De mivel közben valamelyik bulvárműsort néztem/hallgattam, az idő elrepült, és lám, a mamuszka felvette a kaptafa formáját.
  7. A nemez itt már rendesen összement, megvastagodott, jó tömör lett, itt volt az ideje a kivágás kivágásának. De csak óvatosan, mert a nemeznél nagyon csalóka ez a művelet, mivel minden vágás csak nagyobb lesz annál, amit szeretnénk, úgy hogy vigyázat. Kaptafa ki, irány a mosogatóm, ami szerencsére olyan csöpögtetővel van ellátva, mint az alant idézett youtube-os videón. A csöpögtető tálcán - ill. az egyik papucsnál az autóba való gumiszőnyegen -, még egy ideig gyúrtam, tömörítettem és folyamatosan ellenőriztem a kivágott részt, szükség esetén még utána vágtam.
  8. Ezzel el is készült a mamusz, száradnia természetesen a kaptafán kellett.
  9. A talp egy külön történet, azt majd máskor.