Eddigi fő művem ez a papucs, amivel igaz ami igaz, nagyon-nagyon sok munka volt. Innen-onnan csipegettem össze a készítés módját és most magamnak is leírom a menetét, mert lehet, hogy olyan soká állok neki a következőnek, hogy addig el is felejtem.

Kartonpapír sablonra raktam ki a gyapjút, a belső színt hat rétegben. Kétrétegenként fordítottam és vizeztem. A külső színnél már csak négy réteget tettem fel, mert belefáradtam a tépkedésbe. Egy éjszakára úgy maradt, aggódtam is, mennyire ázik át a papír, de végül is nem okozott gondot. Ma nekiláttam a simogatásnak, amúgy papírostól. A felvágás után a sablon kiszedésénél nagyon észnél kellett lenni, nehogy leszedje a legelső, vagyis a legbelül lévő réteget.  Kézben nemezeltem ezt követően, jó sokáig (kb. egy óra, darabonként) színén és a visszáján is.
Így nézett ki:

Ezt gyúrás követte, amíg el nem kezdett szépen kisebbedni. Most először használtam autó-gumiszőnyeg alátétet, mert keményebben lehetett rajta dolgozni. A gumiszőnyeg miatt itt rongyba (pelenka) tekertem a papucsokat és forró vízzel locsolgattam. Egy idő után úgy éreztem, lehet alakítani a bebújós részt is. 

A friss vágásokat kicsit simogattam szappanos kézzel, aztán ismét forró vizes gyúrás: sokszor, sokszor.

Mivel az öcsémnek lesz, próbáltam kb. 42-es méretre belőni, ami centiben úgy 27 cm lenne. Hát ezt kellett az utolsó gyúrásokkal elérni. Vagyis addig gyötörtem, amíg annyi nem lett, hozzátéve, hogy 33 cm-ről kellett visszafejlődni 27-re. Zárásként a legnagyobb fakanalam fejével csapkodtam még egy darabig.

Öblítés után addig alakítgattam, nyomkodtam, amíg az itt látható formát fel nem vette. Ez volt a legkönnyebb, legkellemesebb része az egész procedúrának. Szépen áll a lábán, ki sem kellett tömni, annyira stabil. Most már csak száradnia kell.

Szóval nem is igaz, hogy nem tudom, mikor állok neki egy újabbnak, mivel már tervezgetem egy helyes kis gyerek papucs készítését. Biztos, hogy ezzel rendesen megdolgoztam, de nagyon szórakoztató volt.