Ez a két fejpánt is karácsonyra készült. Övként is lehet használni.

EZZEL A VIRÁGCSOKORRAL KÍVÁNOK MINDEN KEDVES LÁTOGATÓMNAK

 BOLDOG KARÁCSONYT!!!

*

*

*

Eddigi fő művem ez a papucs, amivel igaz ami igaz, nagyon-nagyon sok munka volt. Innen-onnan csipegettem össze a készítés módját és most magamnak is leírom a menetét, mert lehet, hogy olyan soká állok neki a következőnek, hogy addig el is felejtem.

Kartonpapír sablonra raktam ki a gyapjút, a belső színt hat rétegben. Kétrétegenként fordítottam és vizeztem. A külső színnél már csak négy réteget tettem fel, mert belefáradtam a tépkedésbe. Egy éjszakára úgy maradt, aggódtam is, mennyire ázik át a papír, de végül is nem okozott gondot. Ma nekiláttam a simogatásnak, amúgy papírostól. A felvágás után a sablon kiszedésénél nagyon észnél kellett lenni, nehogy leszedje a legelső, vagyis a legbelül lévő réteget.  Kézben nemezeltem ezt követően, jó sokáig (kb. egy óra, darabonként) színén és a visszáján is.
Így nézett ki:

Ezt gyúrás követte, amíg el nem kezdett szépen kisebbedni. Most először használtam autó-gumiszőnyeg alátétet, mert keményebben lehetett rajta dolgozni. A gumiszőnyeg miatt itt rongyba (pelenka) tekertem a papucsokat és forró vízzel locsolgattam. Egy idő után úgy éreztem, lehet alakítani a bebújós részt is. 

A friss vágásokat kicsit simogattam szappanos kézzel, aztán ismét forró vizes gyúrás: sokszor, sokszor.

Mivel az öcsémnek lesz, próbáltam kb. 42-es méretre belőni, ami centiben úgy 27 cm lenne. Hát ezt kellett az utolsó gyúrásokkal elérni. Vagyis addig gyötörtem, amíg annyi nem lett, hozzátéve, hogy 33 cm-ről kellett visszafejlődni 27-re. Zárásként a legnagyobb fakanalam fejével csapkodtam még egy darabig.

Öblítés után addig alakítgattam, nyomkodtam, amíg az itt látható formát fel nem vette. Ez volt a legkönnyebb, legkellemesebb része az egész procedúrának. Szépen áll a lábán, ki sem kellett tömni, annyira stabil. Most már csak száradnia kell.

Szóval nem is igaz, hogy nem tudom, mikor állok neki egy újabbnak, mivel már tervezgetem egy helyes kis gyerek papucs készítését. Biztos, hogy ezzel rendesen megdolgoztam, de nagyon szórakoztató volt.

Amikor ezeket a sálakat kiraktam, messze nem voltam biztos a végeredményben - gondolok itt a találkozási pontokra, a lyukak végső méretére, stb. Aztán sikerült úgy összemenetnem, részben a végén adott forró vízzel, részben az alapos csapkodással, hogy elégedett voltam a végeredménnyel. Sálnál szerintem az a lutri, hogy viselhető-e a nyak köré tekerve a kabát alatt is, vagy csak dekorációként a kabát felett.

Jelentem kipróbáltam, a nyak körül is hordható, puha, szépen simul, nem merev, nem vaskos. 

Pont jó :)

Mindig olyat szeretek csinálni, amit addig még nem... 

Ebből következik, hogy mindig éppen tanulok valamit, a tanulás buktatóival egyetemben. Most éppen ezen tálkák formázása volt a házi feladatom. Papírsablonon készültek, egy kivételével szalag gyapjúból, gyúrással.

Itt is sorban elkövettetem az elkövethető hibákat, de a javításukat is módom volt gyakorolni. Ezt most nem részletezem (miért rontanám a renomémat :) de e-mailben szívesen, ha valakit érdekel.

Mivel kicsit kisütött a nap és én csak napfényben tudok elfogadhatóan fényképezni, futottam gyorsan pár fotót összehozni, pedig a lila alja még enyhén nedves volt, mivel tegnap készült. A négyből egyébként a kis kék nagyszájú volt az első, és mint írtam, a lila az utolsó.
Ich habe gern immer zu tun, was bis jetzt noch nicht. Deswegen mache ich mehrere Fehler, aber ich habe auch die Möglichkeit diese zu verbessern. Darüber aber will ich nicht sprechen (warum würde ich mein Ruf schäden). Die Sonne ist aufgegangen, so beeile ich mich fotografieren.

Ez a két sálacska (a sárgás 18x160, a kékes 15x130) kétszer lett meggyúrva. (Mintha a magyar nyelvből hiányozna a szenvedő szerkezet, amikor nem az a fontos, hogy ki, hanem az, hogy mit :)))

Első körben a lyukak gyúrás után jelentősen összementek, ráadásul nem azonos mértékben. Száradás után sehogy sem tudtam megbarátkozni az összképpel, ezért másodszor is végigvagdostam a lyukakat, immár száraz állapotban. Utána ismét kb. kétszer kétszázat görgettem, egészen lazán,  nedvesen kicsit meghuzigáltam a szélét és hagytam száradni. Ez lett a végeredmény. A kék már kirakásnál is kisebb volt, mivel az először készített sárgásat túl nagynak találtam. De függetlenül a kirakási nagyságtól, a kék tömörebb is. Mind a kettő pihe-puha és a súlyuk 5, ill. 7 deka.